Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

a polgárosodó paraszti társadalom érdekeit. A tanítás szervezete megegyezhetett a többi mezővárosi iskoláéval. Az intézmény élén a rektor (iskolamester) állt, aki jelentősebb helyeken egy-két tanító igazgatója volt. A mestereket általában egy évre fogadta fel a mezőváros magisztrátusa, és fizetésüket is a bírók folyósították. Igényesebb helyeken igyekeztek a legszínvonalasabb főiskolákról, külföldi egyetemekről felfogadni tanítókat, ezzel is biztosítva a helyi oktatás nívóját. A XVI. század közepe után a hódoltság területén Tolna és Debrecen, kívüle pedig az erdélyi Kolozsvár és a felvidéki Sárospatak volt a református közép- és felsőfokú iskoláztatás bázisközpontja. Különösen népszerű volt az alföldi hódoltság területén a nagy hírű debreceni református főiskola, mely ezen a tiszántúli részen egyetlen volt a maga nemében. A kecskeméti középiskola magas színvonalára vall, hogy oktatóit innen fogadták fel a mezőváros vezetői. Például 1599. június 15-e utáni kedden Ormány Mártont küldték Debrecenbe ,,oskolamesterért", s 4 forintot kapott útiköltségre, ősszel már a debreceni főiskoláról hozott „Scola Mestör", György deák vezette a kecskeméti iskolát. Évi fizetése 32 forint készpénzből és különféle természeti juttatásokból tevődött össze. Megbecsülésére —és egyben nehéz munkájára —jellemzően nagyobb fizetése volt, mint a nótáriusnak, aki 25 forintot kapott évente. Viszont jól érzékelteti a prédikátorral való viszonyát, hogy 1600-ban Búzás Mihály lelkészt 70 forintéit fogadta meg 1 évre Kecskemét magisztrátusa. Szintúgy Debrecenből hozatta Kecskemét a másik ismert iskolamestert, Veresmarti Mihályt is. Ő 1572-ben született a dél-dunántúli Veresmarton. 1586—90 között Tolnán tanult, majd a következő négy évben ő is a debreceni főiskola hallgatója volt. Ezután Cegléden, Kecskeméten és Nagykőrösön volt rektor, 1599-ben ugyanitt prédikátor. 1610-ben katolizált, és több munkát adott ki az ellenreformáció szolgálatában. Feltehetően ő volt György deák elődje a kecskeméti középiskola élén. Személye arra utal, hogy magas műveltségű, tehetséges íróemberek, a „kálvinista Róma" nagy tudású literátusai vezették a kecskeméti református középiskolát, melyben ennek megfelelően magas színvonalú alkotómunka folyhatott. Kecskemét a XVI. század 80-as éveiben már a hódoltság második legnépesebb mezővárosa volt Debrecen mögött. Bizonyos, hogy legalább annyi, vagy több tanulója volt iskolájának, mint a hanyatló Tolnáénak. így elképzelhető, hogy Tolnához hasonlóan a kecskeméti középiskola rektorai mellett is működtek konrektorok, lektorok, kollaborátorok. Valószínű, hogy a mélán chtoni séma alapján itt is elkülönültek szervezetileg az alsóbb és felsőbb osztályok tanulói. A nagyobb, togátus diákok más református tanintézetekben is külön autonóm coetusban tömörültek. A rektor és a konrektor a lektorral együtt a togátusokat tanította, míg a kezdő kisdiákokat a togátusok 11* 163