Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

hajtottak be vámot, vagyis harmincadot a király számára. Nem említem itt azoknak a számát, amelyeket más, Stájerországon és Karintián keresztül vezető úton hajtanak minden évben Olaszországba, amelyről bizonyos, hogy számbelileg nem kisebb, mivel Olaszország nagy része is, mint előbb említettem, ezeket fogyasztja. Azoknak az ökröknek a számát is elhagyom, amelyeket Morvaországba hajtanak ki évenként." Oláhhal megegyező képet rajzol Magyarország marhakereskedelméről Herberstein Zsigmond német báró, I. Ferdinánd művelt diplomatája, akinek főleg 1549-es megfigyelése érdekes: ,, . . .barmokban annyira bővelkedik Magyarország, hogy megcsodálhatod : honnan ered a marháknak és juhoknak ez a szapora bősége, amelyet a külső országokba, Italiába, Németföldre, Csehországba hajt. Mert azokon a barmokon kívül, amelyeket Morvaországba, Ausztriába, Stájerországba, Szlavóniába s Magyarországgal szomszédos más tartományokba hajtanak, megfigyeltem, hogy egyedül a Bécs felé vezető úton át nyolcvanezer marhát tereltek a németföldre . . ."

32 A mezővárosi gazdaságtörténeti kutatások és a török forrásfeltárások azt bizonyítják, hogy a XVI—XVII. században a hódoltsági terület alföldi, Duna—Tisza közi és tiszántúli része volt a hazai marhatenyésztés és tőzsér kedés központja, innen hajtották a csordák zömét Nyugatra. Már Hornyik János, Kecskemét múlt századi történetírója hangsúlyozza az Alföld és saját városa kiemelkedő szerepét a marhakereskedelem és a marhatenyésztés viszonylatában: ,,A húst termelő rideg marhatartás és vele a szinte legeltetésre alapított állattenyésztés központjává az Alföld lett. Az országot több irányba széles marhahajtó utak szelték át . . . Ekkor vált Kecskemét város lakosainak európai hírű gazdászata és baromtenyésztése ; ekkor hírhedtek el a „Kecskeméti tőzsérek",kik a győri ésbécsi mészárosokat s baromkereskedőket marhával innen látták el, s a császári hadsereg élelmezésére egyenkint szállították a marhát." Az egyes időszakokból fennmaradt konkrét számadatok valóban egészen széles körű és hatalmas volumenű marhakereskedelemről tesznek tanúbizzonyságot. Imént már idéztük Herberstein 1549-es adatát a Bécs felé kihajtott mintegy 80 000 marháról. Takáts Sándor bécsi levéltári kutatásai szerint 1549—1551 között 187 875 szarvasmarhát és 43 205 juhot adtak el a magyar kereskedők a bécsi hetipiacokon és vásárokon. Ekkor tehát évente átlagosan 14 402 darab juhot és 62 625 marhát vittek Magyarországról Bécsbe. A háborús körülmények ellenére 1548-tól 1558-ig összesen 550 000 mar32 ZOLNAY László, A magyar tőzsérség aranykora. = Uő, 1977. 79—80.; HEGYI K., 1970. 134.; VASS E A váci. .. 1972. 130—42.; N. OLAHUS, 1938. 30—4.; SINKOVICS I., 1968. 17. — A debreceni Bíró Gáspárnak a XVI. század közepén mintegy 10 ezer vágómarhája volt. (ZOLNAY L., 1977. 79. )— HERBERSTEINI, 1841. 97.