Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
szerény hazai vetületeként a dúsgazdag kecskeméti záhingazda-pusztabérlőkereskedő réteg bőkezűen támogatta a művészi készítményekkel jelentkező helyi ötvösipar kibontakozását, céhes fejlődését. 22 A XVI. századi céhekről igen kevés adat maradt fenn, sokszor csak puszta létezésükről, egy-egy vezetőjükről vagy mesterükről tudunk. Különösen érvényes ez a hódoltsági területre, melynek magyar és latin nyelvű forrásanyaga túlnyomó részben az enyészet martaléka lett. Ilyen viszonyok közepette nehéz lenne túlbecsülni a kecskeméti ötvöscéh teljes terjedelmében fennmaradt 1557-es céhlevelének jelentőségét, mely a rendkívül szűkös forrásadottságok közepette részletességénél fogva valóságos kincsesbányája a helyi ipartörténeti kutatásoknak. Emiatt mindenképpen célszerű közelebbről is vizsgálat tárgyává tenni, mert ezt úgy Hornyik, mint a későbbi kutatók elmulasztották, noha Szabó László egy kis füzetben megkísérelte összefoglalni a kecskeméti kézműipar és céhfejlődés történetét. A jelentős forrásértékű céhlevélből nyomon követhetjük az ötvöscéh megalakulásának folyamatát és működésének belső mechanizmusát. Mint már említettük, a céh megalakításának kezdeményezői a Szegedről elmenekült három ötvösmester volt, Ötvös Sebestyén, Benedek és Imre. Szándékukat előadták Ágoston Albert főbírónak és az esküdt elöljáróknak, akik támogatták közérdekű elképzelésüket. Elmondták, hogy korábban Szegeden már „volt Czéhek, de Szegednek pusztulásában az ötvösöknek minden articulusi elvesztenek." Arra kérték a kecskeméti főbírót, hogy írjon érdekükben a debreceni tanácsnak és az ötvöscéhnek az ottani céhlevél átíratása ügyében. A kecskeméti vezetők meg is íratták az ajánlólevelet, lepecsételték, s elküldték a debreceni főbíróhoz és az ötvösökhöz. Bakócz Tamás debreceni főbíró jóindulattal kezelte a kecskemétiek kérését, és így rövidesen megkapták az óhajtott céhlevelet. Ezután a kecskeméti ötvösök részletesen, egyenként elmagyarázták az articulusokat a mezőváros vezetőségének, melyeket a magisztrátus fenntartás nélkül jóváhagyott. A főbíró és a tanács által megerősített, pecsétjükkel és aláírásukkal hitelesített latin nyelvű céhlevél 1557. Szent Mihály havának 18. napján életbe lépett, s rövidesen a török hatóság is megerősítette. Kászon budai pasa embere, Ali szubasa egyik vidéki körútján Kecskemétre érve, aláírásával és pecsétjével erősítette meg a kecskeméti ötvösök Debrecentől kapott céhszabadaímát 22 SZÉKELY Gy., Vidéki.., 1961. 322—26.; HORNYIK 1861. II. 271—87.: 1559: KÁLDY-NAGY. A budai... 1977. 335. ssz.; KÁLDY-NAGY, Kanuni... 1971. 7—16. (Buda); 328—35. (Kecskemét); 184—7. (Pest); 85—95. (Ráckeve); 116—121. (Vác); lásd Kubinyi András, Szűcs Jenő és Fügedi Erik várostörténeti tanulmányait, továbbá: MÉSZÁROS L.—HAUSFATTER K., 1974. 2. sz. 224—6. — A XVI. század közepén az árakat és a díjakat is a ráckevei norma szerint határozták meg Budán. (FEKETE L., Budapest története .. . 1944. 147, 159, 237, 144, 253.) — ,,A kecskeméti harangtorony későreneszánsz ikerablaka, a ráckevei görögkeleti templom ugyanilyen stílusú ajtókerete, néhány árkádos miskolci ház, s hasonló szerény alkotások tanúskodnak csak a magyar mezővárosi polgárság formaigényéről." (MAKKAI L., A magyar városfejlődés . .. 1963. 74.)
