Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

csak föltevésekre kényszerülünk, amikor nem tartjuk kizártnak Horváth István közvetítő szerepét, akinek közismertek kapcsolatai mind a Jászkunsághoz, mind pedig Nemzeti könyvtárunkhoz. Minden másolás szövegromlással jár, jelen esetben azonban nincs módunk összehasonlításra az eredeti hiányában. így csak pár észrevételre szorítkozhatunk. Két helyen találkoztunk évszámok elírásával, de ezek könnyen helyesbíthetők voltak eredeti szöveg nélkül is. Ugyanez a helyzet néhány értelemzavaró kihagyással. Mindezekre a szöveg megfelelő helyén jegyzeteinkkel utaltunk. Mindenesetre a másolói gondosságot igazolja, hogy alig törölt valamit az -utólagos ellenőrzés során. Hosszabb törlést csak a 15. verzón találtunk, ahol kétszer írt le egy sornyit, majd törölte az utólagos ellenőrzéskor. Kevés megállapítást tehetünk arra nézve, hogy milyen anyanyelvű volt a másoló. Mindenesetre latinul tudott néhány helyesírási hibája ellenére is. Egy-két adat utal a másoló magyar anyanyelvűségére, de ez a kérdés már túl vezetne vállalt feladatunkon. Fordításunkban a magyar helyneveket mai helyesírásunk szerint, de egyébként változtatás nélkül vettük fel, a községi törzskönyvbizottság működése során később bevezetett előtagok — Kiskun, Kun, Jász — nélkül, s jegyzetben közöltük első előfordulási helyükön a helységek mai elnevezését. De a latin szövegben található írásmódot is feltüntettük az esetleges helytörténeti és nyelvészeti kutatók munkájának támogatására azoknál a helyneveknél, amelyeknek helyesírása érdekes lehet az elnevezés szempontjából. Ugyancsak jegyzetben hívtuk föl a figyelmet azokra a magyar szavakra, melyek előfordulnak a latin szövegben, beépítve a latin mondatba vagy zárójelben. Néhány ritkábban előforduló és a fordítást esetleg pontosító latin kifejezést szintén megadtunk a jegyzetekben. Az első rész 2. §-ában előforduló folyóneveknél a latin vagy más idegen nyelvből vett elnevezéseket azonban mi is zárójelben közöltük a mai elnevezés mellett, mert ezt a módszert követte Bél Mátyás is. Végül szólnunk kell arról, hogy mi késztetett bennünket forrás munkánk leközlésére, s elsősorban arra kell utalnunk, hogy ebben a forrásban találtunk megbízhatóan hiteles, kellően részletezett helyismereti anyagot a megyénk terjedelmes részét képező tájegységről, a Fölső-Kiskunságról, mely terület helytörténetének megírásával még adósok történészeink. A szövegből kiderül a tudós által leközölt politikai, hely-, művelődés-, gazdaságtörténeti, néprajzi adatok értéke; hangsúlyoznunk kell azonban a szerzőnek a Jászkunság egész népe iránt megnyilvánuló részvétét, sőt szeretetét, továbbá munkája fontosságának kiemelési szándékát, mikor jóval nagyobb