Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
BÁRTH JÁNOS Fájsz népessége a XVIII. század közepén
feltüntetésének módja. Az összeírás „Numerus Animarum Inqvalibet Domo" rovatában ugyanis általában egy számmal jelezték a házakban lakó személyek számát. 5 házban azonban két számot alkalmaztak. A 22. és 81. házzal majd később foglalkozunk, mivel ott nem laktak zsellérek. A 155. számú háznál a két szám érthető, mivel itt nyilvánvalóan két különálló zsellér háztartásról volt szó, csak a két családnak egy fedél volt a feje fölött. A 133. és a 138. számú ház esetében azonban nehezen magyarázható a két szám alkalmazása. Más házaknál a zsellér családjának létszámát együtt tüntették fel a gazda családjának létszámával, itt azonban nem így jártak el. Ebből arra következtethetünk, hogy a 138. szám alatt összeírt Vinter Mihály zsellér 17 öttagú családja, ellentétben más szolgáló zsellér családdal, önálló háztartást alkotott, és csak egy házban illetve telken lakott Tsero János kilenctagú nagycsaládjával. Ugyanígy önálló háztartást alkotott Szomolai Márton zsellér családja is a 133. számú házban. Erről a családról azonban feltételezhetjük, hogy az özvegy gazdasszony gazdaságában dolgozott, esetleg részesművelést vállalt nála, csak valamilyen személyes ok következtében nem éltek „egy kenyéren". Vinter Mihályon és Szomolai Mártonon kívül még hét, illetve egy özvegyasszonyt is számolva nyolc olyan zsellér családfőt találunk az összeírásban, akik egy házban laktak valamelyik gazda családjával. Ezekről feltételezhetjük, hogy beletartoztak lakásadó gazdájuk háztartásába. Egyrészt az összeírás már említett technikája, a lélekszámok közös feltüntetése utal erre, másrészt a néprajzi és történeti párhuzamok is ezt sejtetik. Az ország más tájairól szóló néprajzi irodalomból 18 tudjuk, hogy a parasztgazdánál lakó és szolgáló zsellércsalád sokszor a gazda háztartásához tartozott. Egy házban laktak, együtt dolgoztak, együtt étkeztek, mintha a zsellér nagycsaládban élő vérrokon volna. Hasonló háztartás-szervezetre utalnak azok a történeti tanulmányok is, amelyek a XVII—XVIII. századi paraszti „família" kérdéseit tárgyalják. 19 Az együttélésnek elsősorban gazdasági és munkaszervezeti okai voltak. Veress Éva szavaival élve: „A családtagok hiányát nehezebben viselte el a jobbágy háztartása, mint a munkaerő szempontjából fölös létszámot." 20 így érthető, miért vett egy-egy fiatal gazdaházaspár vagy kevés gyerekű özvegyasszony 3—4 gyerekes zsellér házaspárt is a háztartásába. Ezek jelenléte ugyanis elsősorban nem eltartási terhet jelentett, hanem az eredményes gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen 17. A német nevű Vinter Mihály valószínűleg idegenből költözött a színmagyar Fajszra. A XIX—XX. században fajszi tanító dinasztia került ki utódaiból. A Vinter család egyik ága a XIX. század közepén átkerült Császártöltésre. E sorok írója így apai nagyanyja révén Vinter Mihályban egyik ősét tisztelheti. 18. MORVÁI J. 1966. 491. 19. KOSÁRY D. 1963. 126—127. — VERESS É. 1966. 366—370. 20. VERESS É. 1958. 425.
