Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
BÁRTH JÁNOS Fájsz népessége a XVIII. század közepén
munkaerő-forrást. 21 Fél Edit és Hofer Tamás átányi kutatásaiból tudjuk, hogy a paraszti munka „régi stílusa" szerint egy átlagos parasztgazdaságeredményes üzemeltetéséhez 3—4 férfi munkaerőre és legalább ennyi asszonyi vagy serdülő munkaerőre volt szükség. Legalább két kiscsalád együttélését követelte a település megosztottsága is. 22 A parasztgazdaságok egy részének működéséhez szükséges munkaerő-mennyiséget a megházasodott fiúkat visszatartó nagycsaládi szervezet biztosította. Ahol a nagycsalád valamilyen oknál fogva felbomlott, ott a kiscsaládi keretek között élő fiatal gazda igyekezett más munkaerő-forrás után nézni. Ha volt hely a házában, hazátlan zsellércsaládot fogadott maga mellé. A zsellércsalád felnőtt és serdülő tagjai biztosították számára a szükséges munkaerőt addig, amíg saját gyerekei felnövekedtek és munkára alkalmasakká váltak. Ha végigtekintünk a fajszi összeírásnak azokon a házain, ahol valószínűleg a gazda háztartásába tartozó zsellércsaládok laktak, láthatjuk, hogy ezek szinte kivétel nélkül hasznos munkaerő-tartalékot jelentettek. A 18. házban például két fiatal munkaerőt jelentett a zsellérpár a csak kiskorú gyermekekkel rendelkező fiatal gazdacsalád számára. A 28. házban a gyermektelen fiatal gazdapárral viszonylag népes zsellércsalád élt, amelynek felnőtt tagjai mellett a 16 éves fiú is csaknem teljes értékű munkaerőnek számított, de libaőrzésben, sertéspásztorkodásban, gyümölcsszedésben, ház körüli munkákban részt vehettek a kisebb gyerekek is. Az 54., 61., 110. számú házakban olyan fiatal vagy középkorú gazda-házaspárok laktak, akiknek csak kiskorú gyerekeik voltak. Ezek eredményes gazdálkodásához elengedhetetlenül szükséges volt a házukban lakó fiatal zsellér házaspár munkaereje. Hasonlóképpen nélkülözhetetlen volt a zsellércsalád munkája a 86. számú házban lakó, három gyerekkel özvegyen maradt asszony számára is. A házas zsellérek hovatartozásának rövid áttekintése után immár kísérletet tehetünk a fajszi háztartások számának meghatározására. Űgy látszik, hogy Fájsz házainak nagy többsége egy-egy háztartásnak adott otthont. Öt házban azonban valószínűleg 2—2 háztartás volt. Közülük a 133., a 138. és a 155. számúval már foglalkoztunk, a 22. és a 81. számúról pedig később, a nagycsaládok tárgyalásánál írunk. Mindent számba véve valószínű, hogy 1762-ben Fájsz 160 összeírt házában 165 háztartás népe élt. Egy-egy házra 6,4 lakos, egy-egy háztartásra pedig 21. Jellegzetesen XX. századi és nagyvárosi szemléletet tükröz az a megállapítás, amely terhesnek ítéli a fiatal gazdaházaspárnál lakó zsellércslád közös háztartásban élését, és úgy véli, hogy a gazdaházaspárnak „el kellett látni" a zsellércsaládot. Vö: VlDID Z. 1973. 29. 22. FÉL E. — HOFEE, T. 19G7. 19. 21—22.
