Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

BÁRTH JÁNOS Fájsz népessége a XVIII. század közepén

kai. ügy látszik azonban, hogy a fajszi összeíró becsületesen végezte a dolgát, mert még néhány hetes csecsemőket is felvett a lajstromba, Gonfessionis Capaces: Az „est" szócskával jelölték azokat, akik már gyóntak, gondolatjellel vagy „non"-nal azokat a gyerekeket, akik még nem gyóntak. Confirmati vei non: Az „est" szócskával jelölték a már megbérmáltakat, és gondolatjellel azokat, akik még nem bérmálkoztak. Legentes: 124 személyt jelöltek meg ebben a rovatban. A legentes kifejezés jelentését sajnos sokirányú és többszöri konzultálásaink eredményeként sem sikerült megnyugtatóan tisztáznunk, így egyelőre nem tudjuk, mire vonatkozik az összeírásnak ez a pontja. Numerus animarum inqvalibet Domo: Egy-egy ház illetve háztartás népének teljes lélekszáma. Összesítése adja ki a Fájsz on lakó 1023 főt. Az összeírás nyelve Az összeírásban szereplő neveket magyarul jegyezték fel. Az egyes személyek rokoni vagy szolgálati viszonyaira utaló megjegyzéseket azonban latinul írták a nevek után. Hasonlóképpen latin a fejléc szövege valamint a haladási irány feljegyzése is. A fajsziak társadalmi helyzete 1762-ben Fajszon 161 házat írtak össze. Ezen kívül a faluban állt egy községháza és egy templom. A 161 ház közül egy plébánia volt. A plébános önmagát nem írta össze, így tulajdonképpen 160 ház népével számolhatunk. Az egyes családfők társadalmi helyzetét általában nem jelölték meg az összeírok. Miként már utaltunk rá, ebben az időben Fájsz népe a középkori jogokra hivatkozva nemesnek tartotta magát, az összeírás után néhány évvel készült Urbárium viszont egységesen zsellér jogállásúnak jelezte a fajsziakat. Az 1762. évi összeírásban két családfőt, a 9. számú Nagy Györgyöt és a 10. számú Nagy Mihályt nemesnek nevezték. Valószínűleg testvérek, vagy legalábbis rokonok voltak. Látszólag jellegtelen, de Fajszon réginek, törzsökösnek számító, középkorig visszavezethető családnevet viseltek.

14 Jellegzetes nagycsaládi szervezetben élő, igen nagylétszámú családokat vezettek. Paraszti életmódot folytató kisnemesek lehettek, akik nemcsak családjuk létszámával tűntek ki, hanem viszonylagos módosságuk kai is. 14. Vö: CSIZMADIA A. 1972. 19 — KUCZY K. 1967. 6—7,