Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején
a tanyavilág, ahol 31 560-an éltek — a város összlakosságának közel fele. 23 A lakosság foglalkozás-szerkezeti viszonyainak szempontjából is inkább csak mennyiségi és nem minőségi különbségek mutathatók ki : összlakosságának 58,22%-a (38 914) őstermelésből, 24,83%-a (16 600) iparból és forgalomból ólt. Különbségként vehető számba az értelmiség és a kereső ipari segédszemélyzet száma (3347, ill. 3541 fő), amelyek mintegy kétszeresei voltak a rendezett tanácsú városokéinak, ill. a húsz 20 főnél több alkalmazottat foglalkoztató ipari vállalat, amely szám majdnem kétszeresét tette ki az összes Dél-Pest megyei „gyár" mennyiségének. Kalocsa foglalkozás-szerkezeti viszonyainak a térségben másutt nem tapasztalható differenciáltságát (vö. : 17. számú táblázat) két tényező magyarázza. Az értelmiség országosan igen magas aránya nyilvánvalóan Kalocsa iskolaváros jellegével, s méginkább az érsekség jelenlétével függött össze. Az őstermelő és ipar-forgalmi lakosság megoszlásának szintén történeti okai voltak. A Dél-Pest megyei mezővárosok külterületi népességének megfelelő, eredetileg városlakó Kalocsa környéki parasztság nem a földjére, hanem ún. belsőségeket ugyan hagyva — egymás mellé települt. Az így létrejött sajátos települések, az ún. szállások Szakmar és Homokmégy központtal a XIX. század végén közigazgatásilag is önállóvá váltak. 24 Kalocsa tulajdonképpeni külterületi népességét, volt parasztságának nagyobb részét így a statisztikák is külön településekként kezelték. Végezetül szükségesnek tartottuk volna a tanyai, pusztai, falusi és mezővárosi összlakosság pontos megoszlásának a megállapítását. A századeleji statisztikák azonban maximum azt teszik lehetővé, hogy a „falusias mezővárosok" és mezővárosok belterületi népességét különítsük el az összes egyéb településtípusban lakóktól. Az 1913-as Helységnévtár adatai alapján számítottuk ki, hogy a Dél-Pest megyei népességnek 1910-ben 57,33 %-a (322 249) tanyán, pusztán és falun, 17,47 %-a (98 197) „falusias mezőváros" belterületén, 23,23%-a (130 589) mezőváros belterületén, 1,95 %-a (10 989) Kalocsán (stagnáló város) élt. 25 Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyairól elmondottak összegzéseképpen a következőket tartjuk fontosnak még egyszer rögzíteni: 23. Lásd erre SÁNDOR István: La ville Kecskeinét.— Esquisse descriptive — Kecskemét, 1913, Imprimerie L. Sziládi. 19p. Vö. HOLLÓS József: Egy orvos élete. New York. 1914, 29(5 p. 34. old. A külterületi népesség számára: A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára. 1913. i.m. 105. old. 24. Vö.: GA.TÁRI Ödön: Kalocsa város szállásainak elválása ügyében. Kalocsa. 1884. 22 p. és WINKLER Pál: Kalocsa története. Kalocsa. 1927. 159 p. 00—09. old. 25. A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára. 1913. i.m. Eljárásunk a következő volt: az 5000-uél nagyobb lélekszámú települések összlakosságából kivontuk a pusztánként, tanyacsoportonként részlezetett külterületi népességet, és az 5000-nél kisebb lélekszámú települések lakosságához számítottuk.
