Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején

1. A történeti Pest megye már 1910-ben két különböző jellegű és fejlettségű tájegységre osztható. A kb. „Cegléd—Csepel-sziget közepe" vonaltól északra fekvő járások többsége az országos átlagnál jóval iparosodottabb volt; a megye középső és déli területeinek járásaira — szóhasználatunkban: (a történeti) Dél-Pest megyére — ennek ellenkezője volt jellemző. 2. Dél-Pest megye a XX. század elején is agrárvidék volt. Társadalma — az országos átlaghoz viszonyítva •— tradicionális struktúráitsággal bírt, a tőkés formáció új rétegei kialakulatlanok voltak. Népességének csak 16,02 %-a élt ipar-forgalomból, s 74,27 %-a még mindig mezőgazdaságból. Az értelmiségként felfogható közszolgálatban dolgozók és szabadfoglalkozásúak aránya sem tett ki többet 2,58%-nál. A térség társadalmának jellegadó sajátosságai: a közép- és gazdagparasztság viszonylagos erőssége, az önálló kisiparosok nagy száma és magas aránya (az iparban keresők 47,96 %-a), s a nagyipari munkásság hiánya. 3. Hagyományosnak nevezhetjük a térség településviszonyait is. Dinamikusan fejlődő városai nem voltak, a népesség döntő többsége tanyán, pusztán, faluban és „falusias mezőváros"-ban lakott.