Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején

a Kiskunság és a Dunamellék 72—85%-nyi agrárlakosságot eltartó járásai és a szorosabb értelemben vett Pest-környék 40—76%-nyi ipar-forgalmi lakossággal rendelkező járásai közötti átmenetet jelentő ráckevei és — kisebb részben — alsódabasi járások maguk is két részből, egy Pest-környékhez közelítő északi és egy ,,Dél-Pest megyei típusú" déli részből álltak. Ez a megye középső két-három járására jellemző divergencia még néhány évvel később, a 20-as 30-as években is pontosan érzékelhető volt. Még a ráckevei és alsódabasi járásokat is en bloc,,Nagy ~Budapest"-hez soroló Erdei Ferenc sem mulasztotta el megjegyezni, hogy ,,Pest-vidék nagy kiterjedésű ... és népes területe nem egyöntetű vidék . . . dél felé ... a jellegzetes Duna-Tisza közi alföldi táj terül el, homokbuckákkal, szikes tavakkal és török utáni nagyfalvas, tanyás településsel".

5 Másutt: „Nagy-Budapest határain belül . . . még civilizációnak a szagát érzi az ember, de mikor kívül ér rajtuk, hamarosan pusztai szél csapja meg. Ha dél felé indul, Soroksárnál még ragyogó európai agrikultúrát és gondosan tiszta falut talál, de Kiskunlacházánál (ráckevei járás északi és déli része — R. I.) már nádtető és leigázatlan mezők veszik át az uralmat . . ."

6 Kelet felé haladva pedig: „Ócsánés Alsódabason (alsódabasi járás középső része! — R. I.) már olyan parasztokat szemlélhet az ember, akiknek termelése nem sokkal elébbvaló, mint egy századdal ezelőtt".

7 A mezőgazdasági kultúra jellegére, a parasztság mentalitására, a táj hangulatára ügyelő és azt regisztráló Erdei két évtizeddel későbbi megállapításait is figj-elembe véve az 1910-es (!) Pest megye északi, iparosodott és déli, agrárjellegű területei közötti választóvonalnak egy a Csepel-sziget középső harmadát Cegléddel összekötő mintegy 10 kilométer szélességű sávot képzelünk el. Ennek megfelelően a századelő Pest-környékéhez (a történeti Észak-Pest megyéhez) csak a kispesti, biai, pomázi, váci, gödöllői, aszódi, nagykátai és monori járásokat soroljuk azzal a megjegyzéssel, hogy a nagykátai és aszódi járások területe — Erdei kifejezésével — egyben a szintén mezőgazdasági jellegű „magyar felvidék pitvara" is. A Ceglédet Csepelszigettel összekötő ,,sáv"-tól délre eső területeket pedig történeti Dél-Pest megyének (röviden: Dél-Pest megyének) nevezzük. Közigazgatási határokbangondolkodva azonban az abonyi, dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kunszentmiklósi járások, ill. Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas rendezett tanácsú városok, valamint Kecskemét törvényhatósági jogú város mellett ide értjük az alsódabasi és ráckevei járás egészét is. Az így körülhatárolt Dél-Pest megye ipar-forgalmi népességének 5. ERDEI Ferenc: Futóhomok. A Duna—Tisza köze. Bp. 1957, (3. kiad.) Gondolat Kiadó. 27(5 p. 44. old(i. Uo. 4(1. old. 7. Uo. 47. old. Vö. még az 50., 57. és (il. oldalakon írottakkal.