Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

LÓRÁND NÁNDOR Adatok a kecskeméti 12/11. számú, volt „Szentlélek" gyógyszertár történetéhez

kolleginák tevékenységét. Katona Margit ilyen körülmények között is kifogástalanul állta meg a helyét, és méltán érdemelte ki úgy a feletteseinek, mint munkatársainak és a nagyközönségnek is bizalmát, megbecsülését. Ennek bizonyítékaként 1959-ben a Bács-Kiskun megyei Tanács Gyógyszertári Központjának vezetősége „Kiváló dolgozó" címmel tüntette ki, majd két évvel később, 1961-ben az egészségügyi miniszter „Kiváló gyógyszerész" kitüntetésben részesítette Katona Margitot. A gyógyszerészi pályán eltöltött ötven évi munka után 1972-ben vonult nyugdíjba, majd a következő évben, 1973-ban kapta meg munkás életének legszebb jutalmát, az aranydiplomát. A vezetése alatt működő családi patika azonban az ő idejében is kénytelen volt helyet változtatni. A régi posta épületének sarkáról 1928-ban települt át a Batthyányi utca 7 szám alá, ahol jelenleg is működik, mint az államosítás óta 12/11. számú gyógyszertár. A GYÓGYSZERTÁR SORSA A FELSZABADULÁS ÉS AZ AZT KÖVETŐ ÁLLAMI KEZELÉSBE VÉTELTOL NAPJAINKIG A második világháború során a város többi patikáival együtt ez a gyógyszertár is komoly károkat szenvedett a város kiürítése után garázdálkodó fosztogatóktól, míg a felszabadító erők az egész házat birtokukba nem vették, megakadályozva ezzel a további rombolást, pusztítást. Erről a legilletékesebb szemtanú és átélő, Katona Margit a következőket közölte : ,,Mikor 1944. október 25-én megjelent a hivatalos kiürítési parancs és mindenkinek el kellett hagyni a várost, mi édesanyámmal a közeli Katónatelepre mentünk ottlévő rokonokhoz. Hogy a városban ezután mi történt, csak szórványos hírekből hallottuk. . . November elején csendesedett el némileg a csatazaj annyira, hogy el mertem indulni szétnézni. Szorongó érzésekkel jöttem be a városba, persze gyalog, hiszen vonatok nem jártak, kocsit meg még látni sem lehetett akkor . . . Mikor oda értem a házhoz, ahol a patika van, láttam, hogy teljes egészében a katonaság vette birtokba és nem engednek be senkit a kapun. A patika redőnye le volt húzva. így nem láthattam, mi van odabenn ... A főtéren lévő patikákat mind feltörve, összedúlva láttam ... A polgári lakosság számára a ferencrendi szerzetesek, közismerten a barátok rendházában állítottak föl szükségkórházat. Az egyetlen kórterem sarkában lévő pár lépésnyi helyet jelölték ki gyógyszertárnak. Ide jelentkeztem én is november közepén munkára a kórház vezetőjénél, dr. Meréthey Sándor főorvosnál . . . Néhány hónap elteltével többszöri kérésre megkaptam a városparancsnoktól az engedélyt a Batthyányi utcai patika kinyitására. Ekkor láthattam csak, hogy a katonák eddigi ottléte mennyi pusztítástól mentette meg legalább a berendezést. így csakhamar ki is tudtam nyitni a gyógyszertárat ..."