Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

LÓRÁND NÁNDOR Adatok a kecskeméti 12/11. számú, volt „Szentlélek" gyógyszertár történetéhez

A Kecskeméti Lapok 1945. évi februári egyik számában ilyen hír jelent meg a lakosság tájékoztatására : ,, . . . a gyógyszertárak közül a Mezei utcai Bács patika és a Batthyányi utcai Katona patika már nyitva van." Hogy milyen körülmények között kezdett visszatérni az élet a gyógyszertárakba, arról csak pár mondatban szeretnék némi képet adni, szoros kapcsolatban az általam tárgyalt Katona Zsigmond-féle gyógyszertár sorsával. A szinte gazdátlanná vált gyógyszertárak és azok készletei, berendezése egyaránt a közvetlen harci tevékenységekből adódó károsodásokon túlmenően is nagy pusztulási lehetőségeknek voltak kitéve országszerte. Kellő megóvásukról még az erre hivatott „Elhagyott javak kormánybiztossága" sem tudott eredményesen gondoskodni. Mégis az újjáéledés első jeleiként a szükség és az élniakarás szinte hihetetlen dolgokat produkált ezekben a napokban. Felváltva gürcöltek zsákot, koffert, batyut, kosarat a vidéki gyógyszerészek Pestre az országos központi gyógyszerraktárba, mégis olykor üres kézzel kellett visszatérniök, mert nem csak Kecskeméten, hanem az egész országban katasztrofálisan nagy volt a gyógyszerhiány. Természetes tehát, ha a kormányzatnak sem volt mindegy, hogy az ország népe milyen egészségügyi körülmények között tengődik és próbál új életre vergődni. Erről az erőfeszítésről dr. Molnár Erik 1945. szept. 16-án a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének nagygyűlésén a következőket mondta többek között : ,, . . . a demokratikus egészségpolitika célja a legszélesebb néptömegek egészségének javítása ... A betegellátással kapcsolatban beszélnünk kell a gyógyszerészek helyzetéről is. A háború következtében a gyógyszertárak jelentékeny része elpusztult, a meglévők pedig nagy nehézségekkel küzdenek s a gyógyszerészeknek önerőből, állami segítség nélkül nincs erejük talpra állni . . ,"ü Dr. Molnár Erik ezen megállapításával szinte már előre jelezte a gyógyszertárak állami kezelésbe vételének tervét, illetve annak szükségességét. Bátran mondhatjuk tehát, hogy az egyik legjelentősebb forduló pont a gyógyszertárak történetében az 1950. július 28-án megjelent „A közforgalmú gyógyszertárak állami tulajdonba vételéről" szóló 25. sz. törvényerejű rendelet és annak egyidejű végrehajtása volt. Ennek az államosítási rendeletnek értelmében azonban a tulajdonosok nem maradhattak meg saját pati26. Egészségügyi Dolgozó c. lap 1972. évi nov. l.-i száma. GYTA.