Szögi László - Zsidi Vilmos: Dokumentumok a Keleti Kereskedelmi Akadémia történetéből 1891-1920 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 12. (Budapest, 2007)
Szögi László: A Keleti Kereskedelmi Tanfolyam és a Keleti Kereskedelmi Akadémia története 1891–1920
években nagyon megnőtt az érdeklődés a szövetséges Bulgária népének nyelve iránt, és ekkor nyerte el e nyelv a teljes egyenjogúságot, első és másodévben egyaránt heti 4-4 órával. Ugyancsak 1913-ban Kunos igazgató azt is felvetette, hogy „nem lenne-e célszerű az új tanévben Albániát önálló Studium keretébe illeszteni. " A tanári kar egyelőre úgy nyilatkozott, hogy „ mivel az albán nyelvi viszonyok még nem alakultak ki véglegesen, az albán föld pedig megfelelő méltatásban részesül, ez idő szerint nem tartja szükségesnek az önálló albán stúdiumot. " A tanév végén azonban az igazgató már azt jelentette be, hogy a jövő tanévben - ez az 1914/15.ös lett volna- megkezdik az albán nyelv tanítását, mert „kiviteli érdekeink ezt mindenképpen kívánatossá teszik.” Az albán tanításra Schmidt József a pesti egyetem indogermán összehasonlító nyelvészeti tanszékének professzora vállalkozott. Az albán tanítást meg is hirdették az Akadémia kiadott óratervében a másodévesek részére heti 2 órában, de az időközben kitört világháború miatt a terv nem valósulhatott meg. 1914 tavaszán egy másik, Magyarországon valóban egzotikusnak számító nyelv tanítására tettek javaslatot. A keleti Kereskedelmi Akadémia, amelyik joggal volt büszke arra, hogy „egyedüli iskolája Európának, amelyben az összes balkáni nyelvek gazdasági és kereskedelmi fontosságuknak megfelelő mértékben taníttatnak, " a Távol-Kelettel és az ottani nyelvekkel nem foglalkozott. A századforduló után, ha igen szerény mértékben, de japán kapcsolatai is voltak már az Akadémiának. 1902-ben rendkívüli hallgatóként két szemeszteren át tanult magyar és török nyelvet az intézetben Shiratori Kurakichi tokiói tanár. A század első évtizedében több japán vendéget is fogadtak a Keleti Akadémián. 1914 áprilisában azután a Turáni Társaság azzal a javaslattal fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy tegye lehetővé a Keleti Kereskedelmi Akadémián a japán nyelv állandó tanítását. A Társaság nevében nem kisebb személyiség mint Teleki Pál elnök, a közgazdasági kar későbbi dékánja írta, hogy „ kultur- és külkereskedelmi szempontok azt javasolják a társaságnak, hogy többek között a japán nyelv tanításával a japán birodalom iránt mély, alapos és tartós érdeklődést támasszon fiatalságunkban” 3 A Turáni Társaság saját tagjai körében korábban már rendezett kisebb nyelvkurzust, s a javaslatot éppen azért tették, mert úgy vélték, a japán nyelvet tanulni óhajtók száma állandóan tekintélyes lesz. A Társaság ifj. Metzger Nándort ajánlotta az újonnan szervezendő tanszékre, aki a japán nyelvet tökéletesen ismerte, s ekkoriban a Budapesti japán konzulátuson tolmácsként tevékenykedett. A tanári kar és a felügyelő bizottság egyaránt megtárgyalta a Turáni Társaság javaslatát, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel a hallgatók amúgy is nagy terhelésére, a japán nyelvet nem tartja a rendes tantervbe beilleszthetőnek. Ezzel együtt nem ellenezték azt, hogy Metzger a japán nyelvet rendkívüli tárgyként, az Akadémia helyiségeiben külön javadalmazás nélkül taníthassa. A japán tanítás ügye már olyan komoly formában merült fel, hogy Velencéből az ottani kereskedelmi akadémián működő egyik japán nyelvtanár is érdeklődött Budapesten a pályázati lehetőségekről. A világháború kitörése után már nem került szóba a japán tanítás kérdése. 15BCE Lt. 2/b. 8. 137/1914. sz. 27
