Szögi László - Zsidi Vilmos: Dokumentumok a Keleti Kereskedelmi Akadémia történetéből 1891-1920 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 12. (Budapest, 2007)
Szögi László: A Keleti Kereskedelmi Tanfolyam és a Keleti Kereskedelmi Akadémia története 1891–1920
tanterv, később természetesen többször változott, s fontosabb módosulásaira még visszatérünk. A tantervnek egyik lényeges célkitűzése az volt, hogy a hallgatók alapos nyelvtudását biztosítsa. Mindez nem csekély követelmények elé állította a jelentkezőket, és nem csoda, hogy az első tanévben mindössze 8 rendes hallgatót vettek fel a tanfolyamra, de kettő abból is kimaradt év közben. Ugyanakkor a tanterv lényeges, hasznos és igen vonzó eleme volt a kötelező tanulmányi kirándulások rendszere, abból a célból, hogy a hallgatók a helyszínen ismerjék meg a Balkán országait, a kereskedelmi lehetőségeket. Az évi tandíj kezdetben 40 Ft volt, ez a századfordulón 80 korona lett, és az első világháború végén 100 koronára emelkedett. A jeles előmenetelű tanulók fél vagy egész tandíj elengedést kérvényezhettek. A hallgatók számára kezdettől ösztöndíjak álltak rendelkezésre, ezek száma az évek során folyamatosan gyarapodott. Változásukra a hallgatóság részletes ismertetésénél fogunk kitérni. A tanfolyam vezetését Ghyczy Géza betegsége következtében 1895 szeptemberétől Kunos Ignác, a török nyelv akkor már rendes tanára vette át helyettes igazgatói minőségben. Kunos 1899-ben az átszervezett intézet igazgatója lett, és egészen 1919-ig, az intézet megszüntetéséig vezette az Akadémiát. Az ő munkássága meghatározó jellegű volt az intézet történetében. A Keleti Kereskedelmi Tanfolyam már fennállásának első éveiben sikeres kezdeményezésnek bizonyult. A hallgatók létszáma ugyan relatíve csekély volt -lásd a mellékelt táblázatot-, de talán éppen ezért valamennyi végzett hallgató könnyen jutott álláshoz. E hallgatók túlnyomó többsége, a minisztérium megállapítása szerint, külföldön, a korabeli szóhasználattal a Keleten nyert alkalmaztatást, s valóban a fennmaradt iratokból is kitűnik, hogy bankok, részvénytársaságok sora jelentkezett az intézet igazgatójánál, hogy egy-egy hallgatóját ajánlja, valamelyik külföldi képviseletüknél való alkalmazásra. A századforduló körül fellendülő keleti kereskedelem az egész Monarchiában megnövelte a hozzáértő s a nyelveket is beszélő, speciálisan képzett szakemberek iránti igényt. A bécsi hasonló főiskolák inkább a nyugati vagy távol-keleti kereskedelemre képezték hallgatóikat, így a budapesti kezdeményezés egyedülálló volt a maga nemében. Nyilvánvaló, hogy a tanfolyam hallgatói, akik közül sokan bírták a német nyelvet is, a Lajtán túli cégeknél is alkalmazást nyerhettek. Mindezek következtében a kereslet jóval nagyobb volt a század utolsó éveiben, mint a tanfolyam kínálata. Szükségszerű volt tehát, hogy a kormányzat gondoskodjék a tanfolyam tovább fejlesztéséről, s most már formailag önálló Akadémiává szervezéséről. Az új igazgató, a tanári karral egyetértésben szinte kinevezésével egyidőben azonnal hozzálátott az intézet átalakítására vonatkozó tervezet kidolgozásához. Az előterjesztést Mátray Elemér tanár szövegezte meg, s a tanári kar a terv első változatát már 1895 októberében tanácsülésen tárgyalta. A tervezet részletesen foglalta össze az intézet célját, a hallgatók előképzettségének hiányosságaiból adódó problémákat, s ugyancsak érdekesen az alkalmazásukra vonatkozó javaslatokat. Az előterjesztés abból az alapelvből indult ki, hogy az intézet céljának „ változatlanul annak kell maradnia, hogy a Kelettel való kereskedelemben szükséges elméleti és lehetőleg gyakorlati képzettséget nyújtsa, hogy növendékei maguk is könnyebben léphessenek a Kelettel való kereskedés pályájára és sikeresen megfelelhessenek azon hivatásuknak is, mely abból áll, hogy arra hassanak, hogy kereskedelmi köreink mindinkább a Kelet felé irányozzák figyelmöket. Ámde ehhez képest azon mértéknek, melyet az intézet színvonalára nézve alkalmazandónak vélünk, magasnak kell lennie. Annak, ki a Kelet zavaros viszonyai közepette s az ott folyó világversenyben helyt állani s tekintélyes szerepre jutni kíván, a közönséges kereskedő ismeret körét jóval meghaladó pozitív tudással és előképzettséggel kell bírnia. Ugyanez mondható arról, aki az intézet alapításának másik célja értelmében, hivatva van arra, hogy honfitársait a Kelettel való kereskedelem viszonyairól tájékoztassa, őket ügyleteik lebonyolításánál, célirányos és hasznos tanácsokkal támogassa. De a magas színvonal igénye abból a szabályból is folyik, hogy intézetünk nem elemi ismeretek nyújtásában találja célját, hanem továbbképzést kívánó egyének előtt nyitja meg kapuját. Már pedig ezen továbbképzés értékének arányban kell 16
