Szögi László - Zsidi Vilmos: Budapesti Corvinus Egyetem Levéltára 1891-2004. Repertórium - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 9. (Budapest, 2004)
Mihalik I.–Szögi L.–Zsidi V.: A Collegium Oeconomicumtól a Budapesti Corvinus Egyetemig
Kautz Gyula (1857-1863), majd Gerlóczy Gyula; vagy az ipari és kereskedelmi földrajz, történelem és statisztika tanszéke, ahol előbb a bécsi Műegyetemről jött Adolf Schmiedl, majd (1863 után) Hunfalvy János tanított. Ugyancsak nem műszaki jellegű katedrája volt Sporzon Pálnak a mezőgazdaságtan és erdészet tanárának. A tantárgyak számát, illetve az intézet szerkezetét vizsgálva egyaránt állíthatjuk, hogy 1857 egyben a hazai egyetemi szintű közgazdasági képzés kezdete is, hiszen ettől kezdve - ha más és más mértékben és a legkülönbözőbb szervezeti formában, de a közgazdasági tárgyak nem hiányoztak a Műegyetem oktatásából. Az 1860 utáni politikai változások fokozatosan lehetővé tették a műegyetemi oktatás szervezeti korszerűsítését is. 1863-tól a budai Műegyetemen is megvalósult a szakrendszer, vagyis létrejöttek a későbbi egyetemi karok, fakultások alapjai. Nos, e szakrendszerben a technikai tagozat műszaki és közgazdasági osztályból állt. Az osztály tanulmányi ideje két év volt és külön tanrendet állítottak össze a kereskedők, illetve a mezőgazdák számára. A kiegyezés után megkezdődhetett a magyar felsőoktatás nagyszabású fejlesztése, s a Műegyetem egyre inkább elsődleges célja: a mérnökképzés korszerűsítésére összpontosította erőit. Az 1871-es műegyetemi reform megszűntette a közgazdasági osztályt, létrehozta a modern technikai fakultásokat, de mégis hagyott az egyetem szervezetében egy általánosabb célú ún. egyetemes osztályt, amelyet a kari rendszer kiépülése után a később megalakult vegyészihez kapcsoltak, s mint vegyész és egyetemes osztály 1873-tól folyamatosan működött. Az egyetemes osztály szervezeti szabályzatban rögzített célja pedig az alapképzésen túl az volt, hogy "a gazdasági, műipari és kereskedelmi pályára készülők hivatásukhoz kívánt magasabb kiképzést" nyerjenek. Eszerint tehát a közgazdasági képzés 1871 után sem tűnt el a Műegyetemről, hiszen az egyetemes osztály szervezeti keretet is biztosított részére, a tantárgyak között pedig változatlanul ott szerepeltek a közgazdasági tudományok is, amelyek hallgatása jórészt a leendő mérnökök számára is kötelező. A valósághoz hozzátartozik, hogy az egyetemes osztály a századforduló utánra gyakorlatilag elsorvadt, maguk a közgazdasági tárgyak és ezek tanszékei változatlanul éltek, sőt erősödtek és differenciálódtak a Műegyetemen. E kétségtelen tények ellenére is már az abszolutizmus korának második felében is nyilvánvaló volt, hogy a természet- és műszaki tudományok egyre gyorsuló fejlődése idején a Műegyetem nem vállalhatja fel a közgazdasági képzés problémáinak megoldását. A fővárosi, illetve hazai nagykereskedők, majd az iparvállalatok vezetői, az ipari és a banktőke képviselői igen korán kezdték sürgetni az ipari és a kereskedelmi élet fejlesztéséhez nélkülözhetetlen szakemberek képzését. 1856 elején Appianó 9
