Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Bevezetés
Bevezetés „Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar” - ez volt a neve 1920-1934 között a hazai közgazdasági felsőoktatás egyedüli és sokáig első egyetemi szintű intézményének. Nomen est omen. Igaz a régi mondás, nemcsak személyekre, intézményekre kis. A Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar mögött nem állt egyetem; a kar így önállóan, a budapesti Tudományegyetemtől függetlenül működött. Ez a sajátos helyzet már a kortársak számára sem volt minden esetben érthető. A bemutatott források között is találunk olyat, - melyen téves cím olvasható: „Pázmány Péter Tudománygyetem Közgazdaságtudományi Kar”. Jóllehet míg a tudományegyetem felvette alapítója nevét, addig - a különválást demonstrálandó - a közgazdasági „fakultás” megtartotta eredeti elnevezését. Az intézmény további sajátossága, hogy egyesítette magában a közgazdasági-kereskedelmi képzés mellett, a közigazgatási, a mezőgazdasági, valamint - egy ideig a külügyi képzést is. Az intézmény egyúttal az egyetemi szintű agrárképzést is magába foglalta (l/a,35/a). A külszolgálatban dolgozó szakemberek képzésének beindítása a vesztes háború, a Monarchia felborulása után elengedhetetlenné vált. Megszűnt a bécsi Ballhausplatzról irányított közös külpolitika, immár önállóan kellett megszervezni a magyar külképviseleti rendszert, amihez a képzési hátteret - a magyar Külügyminisztériummal egyetértésben - az új Kar adta (3, 35/b). A kari tanulmányi rendszert bővítette a tudományegyetemmel közösen végzett gazdasági szaktanárképzés is (1/a, 30/a-b). Az 1920-as évek közepétől pedig kísérlet történt a Keleti Kereskedelmi Akadémia felállítására, Keleti Intézet néven (17, 44/a-c). A háború utáni gazdasági-politikai helyzetben nem lehet eléggé értékelni a Kar felállításának tényét. A létrehozásban szakmai köröknek és politikusoknak egyaránt szerepe volt. Mindenekelőtt a Horthyhoz is közel álló Teleki Pál tevékenységét kell kiemelni, aki szívügyének tekintette az intézmény létrehozását. Azonban nemcsak, mint jelentős szervezőt, hanem mint a kar egyik legjelentősebb tudós tanárát is ki kell emelnünk (51/b, 27). De a politikával, a gazdasági élettel való kapcsolat - Horthy Miklós kormányzó részvétele az ünnepélyes megnyitón, 1920 őszén, vagy 1930-ban történt díszdoktorrá avatása (90/a-b) - nem jelentett kivételezett, vagy jó anyagi helyzetet (30/a-b, 87/a-b). Meg kell említeni, hogy a kari tanárok, oktatók többsége nemzetközileg elismert tudós volt, a már említett Teleki Pálon kívül Germanus Gyula, Doby Géza, Czettler Jenő, Steinecker Ferenc, illetve Mahács(Mohácsy) Mátyás. Az újítási, korszerűsítési szándék mindvégig kifogásolható a Kar itt bemutatott másfél évtizedes történetében (10/a-b, 13, 34, 62, 63, 82). Az intézmény presztízsét növelte a közgazdaságtudományi „doktori cím elérésének lehetősége (1/a, 51/a-b). A karban rejlő „lehetőségek” a hazai gazdasági élet (fö-)szereplői előtt ismertek voltak, ezért támogatták különböző ösztöndíjakkal a tanárokat és a hallgatókat (15, 39/a-c). Itt kétség kívül a ma is élő szponzorálási gyakorlat korabeli megnyilvánulását ismerhetjük fel. A kari történetben természetesen a korabeli társadalmi, politikai események, törekvések is tükröződnek, így a (28) a nők felvétele az egyetemekre, vagy a kötelező testnevelés bevezetése (46/a- b, 66/a-b) illetve a revíziós propaganda, hogy csak a leginkább jellemzőket emeljük ki (64, 70/a-b). Figyelemre méltó a hallgatók önszerveződése: több ifjúsági egyesület, sportkör, illetve zenekör alakult ebben az időben (16/a-b, 21, 29, 25, 37). A Közgazdaságtudományi Kar népszerű volt a korabeli ifjúság körében: az egyik legolcsóbb felsőoktatási intézménynek számított, ezért a hallgatók között számos kevésbé jó anyagi körülmények közül származót is találunk. Az eddigieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar semmiben nem maradt el a többi korabeli hazai universitas színvonalától. A „reakciós egyetem” képe az 1948-as fordulat után formálódott, s ebben nagy szerepet játszottak a hazai sztálinista panteonban piedesztálra emelt akkori vezetők, akik a marxista élegyetemnek képzelt intézményt, valójában egy középfokú pártszeminárium szintjére süllyesztették. IX
