Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)

Dokumentumok (Forrásközlés)

Biztosította a megjelenteket, hogy a Kar mindent meg fog tenni aziránt, hogy működésűk minél eredményesebb lehessen.

Hivatkozott ezután a rendelkezésre álló tapasztalatokra, a minap tartott véleményező bizottság álláspontjára, amelyek mind megállapítják, hogy a nyelvi oktatás eredménye általában csekély. Minthogy Karunkon a nyelvi oktatás döntő fontosságú, az értekezlet megtartását határozta el. Az értekezlet célja annak megvitatása, hogy:

1. / Mi az oka általában a nyelvi oktatás eredménytelenségének,

2. / tapasztalható-e ez Kamnkon is,

3. / mik volnának a baj orvoslására alkalmas módok

4. / miként lehetne elérni, hogy már a középfokú oktatás a nyelvek szempontjából eredményesebb legyen és végül

5. / miként volna megoldható az a kérdés, hogy a kereskedelmi szakosztály IV. évfolyamáról kikerülő ál lám vizsgázott jelöltek a választott nyelvet beszéljék és a közgazdasági pályákon elhelyezkedés szempontjából nélkülözhetetlen kereskedelmi nyelv és stílus tökéletes birtokában legyenek.

6. /Nem lenne-e szükséges az egyetemes /közigazgatási/ szakon is kötelezővé tenni egy nyelvet.

Fölveti a kérdés, tapasztalták-e, hogy azok a hallgatók, akik idejönnek, a nyelvi tudásban szintén fogyatkozást ámlnak el.

A megindult vita során az alábbi megjegyzések tétettek:

Emyei József a tanulásban látja a hibát. Az iskolában sokat gramatiziálnak, a nyelvből legalább annyit kellene adni, hogy az iskolából kikerült diák az életben megállja a helyét.

Fest Aladár: a középiskolában a nyelvi oktatásnál az a baj, hogy 60-as maximum van az egyes osztályokra nézve, de ezt is túllépik, úgy, hogy egy- egy osztályban 70-70 tanuló is van, míg a kereskedelmi és a nő középiskolákban sokkal kisebb a létszám. Sokat rontott az eredményen a háborús oktatástól eltekintve a direkt módszer túlhajtása is. Ez inkább a kis gyermekeknél alkalmazható, de a középiskolákban, amikor a gyermek már a magyar nyelvtant megtanulta, kár a szilárd alapot nyújtó nyelvtani tudást az új módszer kedvéért félrerúgni. Utal arra, hogy a háború előtt a főváros dicséretre méltó újítást hozott be, t.i. az egyes osztályokat kisebb alcsoportokra osztották, ami a nyelvtanításra nézve nagyon előnyös volt. Vonház István dr. kevésnek tartja a középiskolai nyelvi óraszámot. A nyelvi tudás nem lehet részleges, két három mondatban az egész nyelvtan bent van. A heti 3 órában összeszedett tudás az évközi és nyári szünetek alatt elpárolog. így 4-5 év alatt idegen nyelvet az iskolában megtanulni nem lehet. Ilyen óraszám mellett csak úgy volna eredmény elérhető, ha a tanuló otthon naponkint 2-3 órát még magánszorgalomból a nyelv gyakorlására fordítana, ezt azonban a diák külső kényszer nélkül nem teszi meg. A direkt módszer túlzásai nem helyesek, de a gyakorlásnak és a nyelvtannak mindig az olvasmányból kell kiindulnia, mert a régi módszer, amely a grammatikát nem eszköznek tekintette, hanem mint öncélt tűzte ki, szintén nem helyes.

46