Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)

Dokumentumok (Forrásközlés)

Popovics Iván. A keleti nyelvek csoportjánál az elért eredmény nagyon csekély. A nehézségek kiküszöbölése az érdekelt előadók hatáskörén kívül esik. A keleti nyelvekre a tanulmányi rend semmi előnyt nem ad, nem kötelező, kollokvium nincs belőle. így az előadó csupán a beiratkozott hallgatók privát dilligentiájára van utalva, ami a mai nehéz, időben nagyon kevés. A Kar egyetlen intézet az országban, amely szláv nyelvek tanításával foglalkozik, a jövő szempontjából is rámutat a keleti nyelvek nagy fontosságára. Hivatkozik Apponyi Albert gr-ra, aki minisztersége idején a kötelező nyelv-tanítást a tanítóképzőben elrendelte.

Dengl János dr. utal arra, hogy a mai értekezlet 1./ informatív 2./ konzultatív jellegű. Éppen azért azt ajánlja, hogy részletesebben max. azokat a pontokat tárgyaljuk, amelyek a mi szempontunkból közelebb esnek és amelyeknél a bajok esetleges orvoslására javaslattal élhetünk. Az első pontra nézve megjegyzi, hogy a nyelvi oktatás eredménye nem megfelelő ugyan, de nem érdemes a kérdéssel részletesebben foglalkozni, mert a megoldás más tényezőktől függ. Az első pontnál azt ajánlja, hogy a német nyelvi előadók a csoportjaikkal írassanak egy minden tárgy nehézség nélkül való német dolgozatot, a hibákat kijavítva felterjesztjük a VKM.-hez dokumentálás végett, hogy milyen anyagot kapunk mi. A felterjesztésben felkérnök a VKM. urat, hogy a középiskolákban az eredmény biztosítása érdekében tegyen valamit. Ezzel az első pontot elintézettnek tekinti és javasolja, hogy téljünk át a 4. pont tárgyalására. Az értekezlet az indítványhoz egyhangúan hozzájárul.

Dékán fölkéri az értekezletet vélemény nyilvánításra arra nézve, hogy hogyan lehetne a bajon segíteni. Maga részéről megjegyzi, hogy tudomása szerint a kereskedelmi iskolában úgy akarnak segíteni a mai állapoton, hogy a német nyelvet az érettségin mint szóbeli tárgyat akarják bevezetni. Megjegyzi továbbá, hogy a kultuszminiszter úrral már ez ügyben beszélt, ha tehát ez irányú fölterjesztés tétetnék, az idő éppen kedvező lenne. Heinrich János dr. szerint distinguálni kellene 1./ klasszikus, 2./ modem és 3./ a keleti nyelvek között, amelyek közül az 1./ minket nem érdekel, a 3./ pedig a középiskolában nincsen egyáltalán előkészítve, mert nem tanítják. A 2./-re nézve megjegyzi, hogy a tanárvizsgálatoknál tapasztalható, hogy a német tanárjelöltjeink nem tudnak németül. A német tanítás célkitűzése revidiálandó lenne, az olvasandó szöveg alkalmas legyen, a stílusa pedig hasonló a központi életben használt beszédhez. Ma olvasnak mindenféle dagályos szöveget, amelyről a tanárnak meg kell jegyeznie, hogy „ezt a kifejezést a közönséges beszédben nem használjuk stb.”, olvasnak Goethét, Schillert stb., aminek a vége az, hogy a köznapi életben meg se tudnak mozdulni a német nyelvvel.

Pukánszky Béla dr. Figyelmeztet arra, hogy a német tanárok a német vidékekről rekrutálódtak, ezek a területek azonban ma elestek, innen van az, hogy a mai tanárjelöltek nem tudnak jól németül. Utal ezután a csoportjába utalt hallgatóság nagy számára.

47