Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)

Dokumentumok (Forrásközlés)

hitem meg fogja acélozni erőimet és tanártársaim baráti szeretete és egységes támogatása a dékáni tisztségnek méltó betöltésére képesít. Ezzel bíztatnak rövid múltunk tapasztalatai. Nyolc éves fennállásunk alatt soha egy pillanatra nem lazult meg a tanári kar egysége, mindenkor egy emberként szállott síkra a Kar sokoldalú céljainak megvalósításáért - és ha Karunk intézeteinek könyvtárainak, gyűjteményeinek mai állapotát összehasonlítom a 8 év előtti állapotokkal, akkor a legnagyobb elismeréssel kell adóznom annak az odaadó lelkes igazi férfimunkának, amely intézményeinket jóformán a semmiből hozta létre. Erre a céltudatos féríimunkára és tanártársaim szellemi erejére építem föl Karunk jövendőjét. Nem az épületek, nem a felszerelés, hanem a tanárok és tanítványok összessége teszi az egyetemet. A tanárok odaadó lelkes kutató munkája és oktatása vonzza a tanítványokat, akik ezt a munkát szeretettel lés ragaszkodással viszonozzák. Karunk hallgatóinak száma évek óta 1200 körül mozog és ez az állandónak látszó szám minden szónál ékesebben bizonyítja tanítványaink hűséges ragaszkodását karunk kitűzött céljaihoz, de bizonyítja egyúttal karunk feltétlen szükségességét és nélkülözhetetlenségét is. Múltunk még rövid, tehát múltunk alig van, de hitem szerint van jövőnk'. A nemzet jövőjéért aggódó férfiak hozták létre Karunkat a forradalom után, mikor a romokból újjá kellett építeni az országot. Az ország közgazdaságának régi óhaja teljesült vele, régi mulasztást pótoltak, mert a külföld mögött mind a mezőgazdasági, mind a kereskedelmi főiskolai oktatás terén legalább három évtizedre elmaradtunk. Szerény véleményem szerint ennek az alapításnak sokkal korábban kellett volna megtörténnie, mert akkor középosztályunknak, tehát a nemzet intelligenciájának gyermekei nem maradtak volna le annyira a mezőgazdaság, a kereskedelem, az ipar, a bank, egyszóval a közgazdasági pályák széles mezejéről. A magyar középosztály tragikuma, hogy az utolsó hatvan esztendőben teljesen elfordult a termelő pályáktól és boldogulásának szinte egyedüli forrásául a tisztviselői pályákat tekintette. A magyar középosztályt erre a súlyos tévedésre a háború utáni évek nyomasztó gazdasági viszonyai éppen eléggé figyelmeztették, - azonban a „biztos” jövedelem után való törekvés - még mindig sok ifjú figyelmét elvonja a kétségtelenül szívósabb munkát követelő és gyümölcsöt lassabban érlelő, de végső eredményben feltétlenül jövedelmezőbb gazdasági pályáktól, különösen pedig a kereskedelmi és ipari foglalkozásoktól. A magyar középosztálynak ez a tragikus kelfordulása a gazdasági pályáktól nemcsak annak a hamis, ferde társadalmi felfogásnak következménye, mely a kereskedelmet és ipart nem tudta kellően megbecsülni, hanem véleményem szerint elsősorban annak tulajdonítható, hogy nem volt egyetemi kar vagy főiskola, amely a mezőgazdasági vagy a kereskedelmi pályára törekvő fiatalokat az egyetemi fokozattal feldíszítette volna, és a családi hiúságot is kielégítve az értelmiségi pályákon elhelyezkedőkkel egyenrangúan kalauzolta volna az egyetemet végzett apa fiait a gazdasági pályákra. Karunk ezt a feladatot immáron teljesíti és a

177