Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
hallgatók elhelyezése ügyében elmondandó interpellációval kapcsolatban problémájuk, kérdésük volna, azt nyújtsa be az elnökségnek [...]* és el fogjuk a hét folyamán juttatni Benke elvtársnőnek. Csurgai Pál: Elvtársak! Az Oktatói Kollégiumi Tanács pénteken tartott ülésén mint a Közgazdász munkatársa részt vettem. Riportban számoltam be az ülésről, amit - sajnos - a Közgazdász felelős szerkesztője nem engedett leközölni. Éppen ezért megragadom az alkalmat, hogy a cikket most felolvassam. A cikk felolvasása után elmondom azokat az indokokat. A cikk a következő: Pénteken délután szép számmal gyűltek össze tanáraink és tanársegédeink a tanácsteremben. Az ülést Káplár József elvtárs nyitotta meg, majd bevezető szavai után a kollégium igazgatói kaptak szót. Rácz Lajos, a "Rajk László Kollégium" /Veres Pálné utca/ igazgatója kifejtette, hogy a kollégiumot nem lehet kikiáltással és a hallgatók aktív támogatása nélkül megszervezni. Márpedig - állapította meg - a hallgatók többségénél a legjobb esetben "jóindulatú passzivitás" tapasztalható. Ezek után az anyagi feltételekről beszélt, bírálva a diákszálló "takarékossági" elveit. "Tűrhetetlennek tartom, elvtársak, hogy a diákok rovására takarékoskodjunk", - e kijelentését a diákszállói intézkedéseikkel indokolta: a szobákban csak 25-ös villanyégő lehetett, a konektorokat leszereltették, a villanyt 12 órakor el kellett oltani, stb. Teljes autonómiát kért a kollégiumoknak anyagi és szervezeti téren egyaránt. Ha például valakit kizár a közösség a kollégiumból, a határozat legyen jogérvényes, azt se a dékáni, se a rektori hivatal ne változtathassa meg, de még csak "szentesitenie" se kelljen. Kollarik elvtársnő, a leánykollégium igazgatónője a jelenlegi ösztöndijrendszert bírálta. "Van a lányok között olyan, kinek ha 50 forintot kellene fizetnie és semmit sem kapna, akkor is éppen úgy megélne, mint most. Van viszont olyan lány, aki ugyanannyit kap, min az előbbi és súlyos anyagi gondokkal küzd. Helyesnek tartanám, - mondotta Kollarik elvtársnő - ha a szociális segély összegét nem a szemináriumok tagjai vagy a dékáni hivatal állapítaná meg, hanem a most kialakuló szobaközösségek, hisz ők ismerik legjobban egymás anyagi helyzetét, ők tudják a legreálisabb döntést meghozni." A jelenlévők nagy többsége megdöbbenve hallgatta az igazgatónőt, mikor arról számolt be, hogy a lányok mintegy 80 %-a nem reggelizik, 70 %-a nem vált vacsorajegyet és sokan vannak, akik az ebédet is közösen fogyasztják. Gyors segítségre van szükség! - állapították meg a Kollégiumi Tanács tagjai, és javasolták, hogy mielőbb kapjanak az arra leginkább rászorulók a kollégiumokban reggelit. Hosszan vitatkoztak a kollégiumokba való kijárásról. Többen javasolták, hogy a hallgatók ' Olvashatatlan rész 214
