Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
jelöljék meg azokat a tanárokat, akikkel legszívesebben együtt lennének. Végül úgy döntöttek, hogy azt a nevelő is meg tudja állapítani, hogy melyik az a közösség, amely szívesen látná tanárát a délutáni vagy esti órákban, mint - embert. Vita közben Nagy Vilmosné igy szólt: De miért nem kérdezzük meg mindezekről a hallgatókat? Látom vannak itt néhányan - és az asztal végén ülő Borsos és Horváth elvtársakra nézett. Erre ők szinte védekezve emelték maguk elé a kezüket és valami ilyesmit rebegtek:-Nem, nem, kérem, mi a DISz bizottságról vagyunk. Mikor ezt láttam és hallottam, ruhámon át égetni, sütni kezdett DISz tagsági igazolványom és rettentően szégyeltem magam. Úgy szégyeltem magam, mintha az apámat, a testvéremet vagy egész népemet elárultam volna. /Nagy taps./ Pedig én nem árultam el senkit. De könyörgöm! Horváth elvtárs és Borsos elvtárs nem a hallgatókat, hanem a DISz bizottságot képviseli? Hát a DISz bizottság nem a hallgatók, a fiatalok szerve? /Azt mondhatja erre Borsos és Horváth elvtárs, hogy: Kérem, mi nem vagyunk kollégisták, mi nem foglalhatunk állást atekintetben, hogy maguk tanárok, vagy a hallgatók döntsék-e el, hogy mely csoportnak kivel legyen kapcsolata. Sántít ez az érv! De mondjuk, hogy elfogadjuk, mint már eddig annyi mindent. Az ülésen azonban nem csak ez az egy téma került megvitatásra, hanem sok szó esett az elmondottakon kívül a szelekcióról, a kitűnőek kollégiumáról, az egyetemisták munkalehetőségéről, stb.,stb. Ott sem foglalhattak állást a kollégisták nevében? Hát a kollégisták nem éppen úgy DISz tagok, mint a többi egyetemi hallgató?/ Nagy volt a nevelők megdöbbenése, mikor a hiányos étkezésről hallottak, de állítom, nagyobb volt az enyém, mikor gyakorlati tapasztalatot szereztem arról, hogy csúcsszervünk, a DISz bizottság milyen lelkesen és lelkiismeretesen képviseli ügyeinket. Az ülés részvevői végülis úgy döntöttek, hogy már e héten megkezdik a hallgatókkal az egészséges emberi kapcsolat megteremtését. Kezdeményezésüket és munkájukat örömmel üdvözöljük. Eddig tart a cikk. Elvtársak! szidjátok a "Közgazdászt" szidtátok a munkatársakat, a lapot. Nem voltatok megelégedve a munkánkkal. Nem is lehettetek, mert kívülről, az olvasó szemével mértétek. Csak azt tudtátok, hogy van egy "Közgazdász", amit kéthetenként 30 fillérért megkaptok. Tudtátok még, hogy a munkatársak mi vagyunk, mi töltjük meg azt a négy oldalt hol nagyon, hol kevésbbé sületlen írásokkal. Ti is olvastátok ezeket az írásokat és elégedetlenkedtetek. Sajnos, csak ezeket a megjelent írásokat olvashattátok, ezek alapján tudtátok megítélni és elitélni a "Közgazdászt". De biztos vagyok abban, hogy más lett volna a véleményetek a lapról is, a munkatársakról is, ha olvashattátok volna azokat az írásokat, melyek az íróasztalok fiókjaiba vagy a szemétkosárba kerültek. 215