Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)

Dokumentumok (Forrásközlés)

másokat, most legyen jogunk elmenni és elmondani véleményünket. /Taps./ Persze, nem akarunk barikádharcosok lenni, nem akarjuk a világot megváltani, de amikor látjuk, hogy követeléseinket éppen azok az erők gátolják, akik ellen fel akarunk lépni, akkor kényszerülünk erre a lépésre. Azt látni kell mindnyájunknak, hogy ez nem egyszerű kérdés. Csak arra utalok, hogy tegnap a Nagykörúton 8-10 óra között láthattuk, hogy milyen könnyen és milyen felelőtlenül lehet különböző provokációs dolgokat végrehajtani. Voltak sokan fiatalok öregek, viccelődtek, nem a Hétfői Hírlap politikai irányvonalát tartották a legfontosabbnak, a tömeget felkeverték és láthattuk azt, hogy ilyen körülmények között ténylegesen könnyű a mi helyes követeléseinket félrevinni. Ezért, amikor a múlt hétfői álláspontunknak megfelelően az egyetemek képviselői összejöttek, azt fogadtuk el, hogy a jelen pillanatban nem helyes ezt megvalósítani, ugyanakkor fenntartottuk elvi álláspontunkat, hogy a politikai demonstrálás formát végső soron szükségesnek tartjuk, ha arra valóban szükség lesz. El kell még mondanom, hogy a Hajnóczy Kör múlt pénteki ülése állást foglalt más ügyekben is, a DISz-szel és a MEFESz-szel kapcsolatban is. Mint vendéglátók, remélem, nem dobáltok meg kővel és tojással és itt maradhatok, de meg kell mondanom, hogy nekem más a véleményem, mint amit a tapsokból hallottam itt. Legutóbbi ülésünkön az volt az egyhangú vélemény, hogy jelenleg nem az a fő dolog, hogy átalakuljunk más szervezetté, hanem az a követelésünk és álláspontunk, hogy a meglévő keretek mellett, azok átépítésével valóban értünk dolgozó DISz-t alakítsunk ki. /Taps./ Azt mondottam pénteken is, most is el tudom mondani, - én is párttag vagyok, mint itt igen sokan - hogy pártunk igen sok nagy, súlyos hibát követett el, nagyon csökkent a népszerűsége a tömegek előtt, stb. Tudjuk, hogy a pártvezetők nagy része mit követett el, milyen emberek, de vájjon helyes-e azt mondani, hogy ezek után nincs más választás, oszlassuk szét magunkat, alakuljunk mássá, legyünk a Magyar Állampolgárok Egyesülete, vagy valami más. Jelenleg nem az a főfeladat, hogy uj nevet vegyünk fel, hanem az, hogy a már meglévőt úgy alakítsuk át, ahogy mi akarjuk. Éppen ezért a Hajnóczy Kör, amikor állást foglalt a DISz mellett, azt követelte és követeli, hogy hívják össze minél előbb a DISz rendkívüli kongresszusát, amely újra válassza meg a DISz szerveket úgy, ahogy nálunk és másutt is már megtörtént. Magam tiltakozom az ellen, hogy egyes - nem tudok más szavakat találni - buta, megtévedt DISz-funkcionáriusok miatt másokat is befeketítsenek. Az a véleményem, hogy ezen az alapon nem szabad az egész DISz-t elvetnünk. 1953. után igenis kezdtünk dolgozni és ha értünk el eredményeket, azt annak köszönhetjük, hogy az uj szellem értelmében dolgoztunk, de meg kell mondanom, hogy

222