Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)

Dokumentumok (Forrásközlés)

munkáját és nem is tudja megoldani feladatát. Mióta dékán, a tanszéke visszaesett, ö is kiesett a tudományos munkából. A mai ülésen meg kell állapodni a munka fő irányelveiben, abban, hogy mit várnak a dékánoktól. Ha Bihari elvtárs álláspontjára helyezkedünk, akkor az ő munkájára /Haász/ nincs szükség, azt elvégezheti Bedő elvtárs is. Ö nincs megelégedve a munkával, de szeretné azt is elmondani, hogy neki már a XX. kongresszus előtt volt egy koncepciója a kar munkájáról, amit az egyetem, a Kar és a tanszékek konkrét adottságaiból igyekezett kialakítani. Abból indult ki, hogy a tudományos munka összehangolása szükséges a Karon, ehhez pedig nem elég beletekinteni a tananyagba, hanem mélyebb összefüggések feltárása szükséges. A Tanszékvezetők bevonásával igyekezett mindig dolgozni anélkül, hogy beavatkozott volna a tanszék belső munkájába. Ahhoz, hogy a fiatal munkatársakat segítsék az is kell, hogy ismerje a tanszéket a dékán, ismerje az elkövetett hibákat, és kijavíthassa azokat és őrködhessen felettük. Ö csak úgy tud segíteni, ha alaposan ismeri a tanszékeket, konkrétan azt, hogy hogyan irányítanak, milyen feladatokat kapnak. Tisztázandó kérdések:

1./ az oktatási osztály jövendő funkciója, léte, vagy nem léte. 2./ Személyzeti osztály jövendő munkája, szerepe. 3./ Kőmives elvtárson hogyan segítsenek, az utóbbi időben nagyon rossz irányban halad, László elvtárs úgy látja, hogy rektori hivatal beli [!] munkáját hanyagolja el, illetve esik vissza, ő pedig úgy látja, hogy a tanszéki és tanulmányi munkáját hanyagolja el. Bármennyire is egyetért Markos elvtárssal az egyetem eszmei vezetését illetően, mégis ahhoz, hogy Fogarasi elvtárs a 3 kar és 18 tanszék elvi irányítását megadhassa, az ő lehetőségei nem elegendők, ehhez egy tüggetlenitett rektorra volna szükség. Bikics István: Az általa felvetett kérdések lényeges problémák a jövő, az egyetem fejlődése szempontjából. Ezeknek kiküszöbölésére szükség van mind a tanszékeken, mind az egyetemen belül. Ö nem véletlenül vetette fel e problémát. Ezek ellen fel kell venni a harcot, úgy érzi, hogy a felvetette kérdéseket, vagy nem értették meg, vagy nem akarták megérteni. Elmondta, hogy itt vannak bizonyos helytelen tendenciák, hogy nem mondtak igazat, hogy nem voltak őszinték az elvtársak. És mit látott a mostani vita során is? Azt, hogy amit mondott kiforgatták, igyekeztek takargatni a hibákat. Ö nem nevezett senkit sem karrieristának. Nem tagadja, hogy vannak olyan kérdések, amelyek érzések, nem egy könnyen bizonyíthatók, vagy biztos jelekre támaszkodnak, mégis ezek alátámasztják az általános elveket és nagyon fontosak. A dolog kétoldalú, nem egy. Amit ő mondott abban nagyon sok igazság van, és ugyanakkor a dékánok önkritikátlanul fogadták, mentették magukat, egyedül László elvtárs és ő /Bikics/ ismerték el, hogy bizony komoly hibákat is elkövettek a munka során. A többiek ezzel szemben

199