Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
minisztériumtól kapott utasításokat továbbítja. Ugyanez vetődik fel az Oktatási osztály és más szervek vonatkozásában. Kénytelen egy pár kérdésre reagálni, melyek a vitában merültek fel. Haász elvtárs nem volt kellően önkritikus, túl szépen állította be a kari vezetés és munka problémáit. Lényegében csak a Pol.gazd. tanszékkel foglalkozott, a Pénzügy és Terv tanszékkel való foglalkozás már nagyon sekélyes és hiányos. Nem arról van szó, hogy részletesen ismerje meg az egyes tanszékek tantárgyait, de hogy nagy általánosságban milyen tárgyak, milyen problémák vannak, azt tudni kell. Halgasson előadásokat, szemináriumokat, olvasson bele a jegyzetekbe, és akkor tud tanácsokat adni az egyes tanszékvezetőknek. Ez mindeddig nem történt meg az ő Karukon. Ö nem szokott résztvenni különféle problémák megbeszélésében, nem hagyja magát befolyásolni, szugerálni, [...] Ö maga nem akarta ezt felvetni, de a vita során kijött, igy kénytelen beszélni róla. Hasonló a helyzet Szépné kérdésében is. Érdemi vezetésről véleménye szerint, úgy vitatkozhatunk, ha a dékán annak szellemében dolgozik, mint ami itt a vita során kialakult. Szerinte nincsen semmi szükség a dékánhelyettesre semmilyen formában és ugyanis a kari apparátusnál is van egyszerűsítési lehetőség, nem látja értelmét, hogy az előadó mellett még külön adminisztrátor van. Szanyi Jenő: Egyetért Erdei, Bihari, Bedő, Markos elvtársakkal, ami az érdemi vezetést illeti. Már a tagozatvezetés idejében sem volt meg a megfelelő együttműködés az egyetem vezetőségével, a rektorhelyettessel és ez nem valósulhatott meg a dékánátus idején sem főleg azért, mert bizalmatlanok voltak egymással szemben. Ellentét van az egyetemen nevelt értelmiségi dolgozók és a régi értelmiség között. A vezetésben kialakult szellem rossz irányba visz. Ugyanakkor rossz irányban viszi a bírálatot is. Az egyetem vezetése részéről helyes volt a kádermunka eddigi vitele, amely a munkás-paraszt származásúak arányának javítását célozta. Ugyanakkor ez a munka nem egy tanszékvezetőnél ellenállásra talált. Tanszékvezetőink, dékánaink nem támaszkodnak az adjunktusokra, érdemileg nem foglalkoznak a fiatalokkal, nem segítik munkájukban. A problémák gyökere ott van, hogy a felső vezetés nem támaszkodott az egyetemen nevelt fiatalokra, pl. az aspiráns-munkánál is csak szervezeti kérdéseket láttak, illetve végeztek el, - maga Haász elvtárs is - érdemileg nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. [...] Ezen túlmenően a fiatal oktatók nem kapják meg a kellő segítséget a tudományos munkában, /témaválasztás, anyaggyűjtés, feldolgozás, stb./. Ezeket érti ő emberrel való törődés alatt és ha ezt megvalósítják, biztosan lényegesen javulni fog az egyetemi munka és ez az egyetem jövő perspektívájának a kérdése. Kádár Iván: Az egyetemi érdemi vezetés azt jelenti, hogy itt helyileg kell eldönteni az oktatás,-szervezés, a tudományos 194
