Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
személyekre szóló. Bikics István: Forgács elvtárs ne a szavakba kössön bele. Az általános jelenségekről beszélt ugyan, bár Forgács elvtárs esetében tényleg nem lehet konkretizálni. Forgács Tibor: Továbbra sem tud Bikics elvtárssal egyetérteni. Amiket Bikics elvtárs mondott komoly megállapítások és ha igy van, akkor ezeken sürgősen változtatni kell. Azonban továbbra is azt állítja, hogy azokat a dolgokat vessék fel az elvtársak, amiről meggyőződtek, amiket tapasztaltak és nem általánosságokban beszéljenek. A maga részéről úgy érzi, hogy dékáni működése alatt, - melynek a kezdetén van ugyan - igyekezett egy sor kérdést helyesen vinni. Igyekezett megismerni a karhoz tartozó dolgozókat, pl. Markos elvtárs tanszékével külön is foglalkozott. Nem állítja, hogy minden rendben van, de elkezdődött egy jó irányba haladó munka. Nem érzi, hogy olyan hibákat is elkövetett volna, amit itt a többség László elvtárs felé felvetett. Véleménye szerint a Pártközpontban lezajlott tárgyalás helyes irányba mutat, teljes mértékben egyetért vele és igyekszik annak az alapján dolgozni. Javasolja, hogy az Oktatási osztály készítse el a hatáskörök megállapítására vonatkozó tervét. Az előkészítésbe vonják be a dékánokat és olyan elvtársakat, akik ehhez értenek. Ezzel ki lehetne küszöbölni egy sor felesleges vitát. Nem a fő kérdésekben, hanem napi apró-cseprő kérdésekben voltak a súrlódások és ezen lehet segíteni. Egyetért azzal, hogy Fogarasi elvtársat kérni kellene arra valamilyen formában, hogy többet foglalkozzon velük. Mióta dékán azóta Fogarasi elvtárs még nem beszélt vele, nem lehet igy egy tanévet végigvinni, ez nem helyes. Haász Árpád: Arról kell itt beszélni, hogy körülményeink között, hogyan tudjuk biztosítani az egyetem jobb szakmai és eszmei vezetését. Ezen javítani csak közös összefogással lehet. A maga részéről ennek biztosítása nem utolsó sorban azért volt egyre nehezebb, mert László elvtárs és ő közötte nem alakult ki jó viszony. Ennek legfőbb megnyilatkozási formája az volt, hogy számos aprócseprő kérdésben sok energiát pusztító hosszú vitákba keveredtek, fontos kérdésben nélküle történt döntés. László elvtárs pártközponti fellépése bizonyos reményt nyújt arra, hogy a jövőben jobban fognak tudni együtt dolgozni és ezeket a felvetett hibákat is ki tudják javítani. A jövőben munkánk érdekében elhangzó kritikákat meg kell fogadni. Kőmives Imre munkájával kapcsolatban felveti, hogy az ő munkatársa, a tanszéken sűrűn érintkezik vele. [...] Számolni kell Fogarasi elvtárs körüli adottsággal, szűk körben a legfontosabb kérdések eldöntésénél közvetlen vele tárgyaljanak, a többi kérdéseket pedig László elvtárssal beszéljék meg. László elvtárs pedig tartsa magát ahhoz, amit elhatároztak. Egy határozatot kell hozni, hogy kik mit és mikorra dolgozzák ki a vezetés, hatáskörök kérdéseit, javasolja László elvtársat, a dékánokat, Káplár elvtársat és más PVB tagokat. Döntő 190
