Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés
mértékben változott meg. Házi kutak és emésztőgödrök, a csatornázás hiánya, tífusz és kolera, rossz átvezető utak, szük, koszos sikátorok, macskakő útburkolatok, fogyatékos közlekedési eszközök és parányi lakások határozták meg a mindennapokat. Hosszú ideig tartott, mire a természettudományoknak sikerült számos probléma okát feltárni, és útmutatást adni azok megszüntetésére, ugyanígy a mérnöki tudományok számára is sok időt igényelt az eredmények befogadása és a megoldások kidolgozása. Amennyiben egy régi főváros azt akarta, hogy mint modern metropoliszt is elismerjék - amely egy modem állam szimbólumaként is megjelenik —, olyan normák elérését kellett megcéloznia, amelyek másutt, Nyugat-Európában már léteztek. Olyan kérdésekre kellett figyelmet fordítani, amelyeket addig gyanakodva, gyakran pedig ellenségesen szemléltek. Napirendre tűzésük merész lépést jelentett, amihez fontos volt, hogy a társadalom meghatározó részének hozzájárulása. Ausztria és Magyarország politikai fejlődése 1860 után fontos előfeltételt teremtett ehhez, mivel a helyi önkormányzatok biztos jogi alapokat kaptak. A földrajzi feltételeket tekintve, Budapest és Bécs számára is meghatározó volt a Duna menti fekvés, a dunai kereskedelem évszázadokon keresztül jelentős gazdasági tényező volt. Az iparosítás következményeként mindazonáltal a vízi út veszített jelentőségéből, és az mindenekelőtt az élelmiszer, és egyéb napi szükségleteket kielégítő áruk beszerzésére korlátozódott. Városépítési szempontból a Duna Budapesten a két város, Buda és Pest között összekapcsoló, a városképet döntően alakító elemet jelentett, és a további fej lődés gerincévé vált. Bécsben a folyó szabályozása alkalmasint új építési területet és a városbővítés előfeltételét teremtette meg, habár kétségkívül olyan városépítési problémát is előidézett, amelyet csak a 20. század utolsó harmadában tudtak megoldani. Mindkét város - mint fővárosi szerepkörrel rendelkező legmagasabb szintű központ - számára fontos szerepet játszottak a modern közlekedési eszközök. Az 1830-as évektől kezdve Bécs egyre egyértelműbben vált vasúti csomóponttá. Ez fontos telepítő tényezőnek bizonyult a gazdasági fejlődés szempontjából, hiszen a Déli Vasút összekötötte a birodalmi fő- és székvárost az adriai kikötővárossal, Trieszttel, míg az Északi Vasút az észak-csehországi szénlelőhelyekkel teremtett kapcsolatot. A pályaudvarok városon belüli összekötése azonban, Budapesthez hasonlóan, nehezen áthidalható problémának bizonyult. Az adószint alacsonyan tartását célzó liberális várospolitika talaján nem volt egyszerű olyan nagyberuházásokat finanszírozni, mint a Duna-szabályozás és az első hegyi forrásvíz-vezeték létesítése. Mégis sikerült mindezek mellett az utcák és hidak építése, a csatornázás általános megjavítása és mindenekelőtt a házi csatornák terén előre haladni. A higiéniai körülmények így folyamatosan javultak, ezt mutatja például az 1883-as
