Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Fabó Beáta: A főváros katonai létesítményei a 19. században

Hivatal azonban úgy találta, hogy az igen költséges átalakítás ellenére sem születik a kor kívánalmainak megfelelő városháza (csak a legelemibb egészségi és tisztasági igényeket elégíti ki).10 Az Újépület komor, erődszerű építményét a lakosság ellenszenvvel nézte. Rossz emlékeket ébresztett (többek között az 1848. évi szabadságharc leverését követő megtorlásban betöltött szerepe miatt: itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt is), méltán érdemelte ki a város legbarátságtalanabb épülete címet. A város 1867 után polgári célokra szerette volna hasznosítani. A közelében 1885-ben megkezdték a Parlament építését, kialakulóban volt a minisztériumi negyed. Az Újépületet 1897-ben lebontották. A helyén kialakított téren (Szabadság tér) kaptak helyet a Tőzsde és az Osztrák-Magyar Bank reprezentatív épületei, melyek ezzel városszerkezetileg kiemelt helyre, az új kormányzati negyed közvetlen közelébe kerültek. A Citadella jelképes bontása, erőd-jellegének megszüntetése megtörtént, lényegében azonban eredeti formájában napjainkig megmaradt a központi fekvésű hegy tetején, megfelelő funkció nélkül. Az 1894. évi törvény nyomán a katonaság nagyarányú építkezési munkálatokba kezdett. Ennek anyagi fedezetét nagyrészt a főváros által átadott telkek és az átadott ingatlanokért fizetett térítés biztosította. A nagy helyigénnyel bíró laktanyákat a város által épített Ferenc József lovas kaszárnyához hasonlóan az akkori külterületre telepítették, elsősorban a kialakuló pesti külső körút (Hungária körút) mentén, illetve az északi, keleti és déli kivezető főutak külső szakaszára. A Ferenc József kaszárnya szomszédságában egy év alatt (1896-97) épült fel a katonai kormányzat első és egyben a legnagyobb beruházása, a 33 épületből álló tüzérkaszárnya épületegyüttese. Az épületek terveit a katonai igazgatás alá tartozó építési hivatalok készítették, a XIX. század végi korszerű építés elveknek megfelelően pavilonos rendszerben. A nagy szabad területeken szabályos kiosztásban elhelyezett téglalap alaprajzú épületek szolgálták a különböző, térben elkülönített funkciókat. A század végi középületekre jellemző vakolat nélküli, kétesetleg háromszintes téglaépületek voltak, díszítés nélküli homlokzattal. A legegyszerűbb építészeti kialakítás jellemezte őket. A lakóépületeken túl (tiszti, altiszti, legénységi) törzsépület, börtön, fegyvertár, istálló, kovácsműhely, lovarda, gyakorlótér, tekepálya, uszoda, lóúsztató, jégverem, trágyagödör kapott bennük helyet. A szükséges lovardák és gyakorlóterek gyakran a laktanyán kívül helyezkedtek el. io BFL Il.l.g. (Fővárosi Közmunkák Tanácsának iratai. Tervtári iratok) 53.166/1897. 4722-VI .tan. sz.