Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Fabó Beáta: A főváros katonai létesítményei a 19. században

Fabó Beáta A főváros katonai létesítményei a 19. században A védelem a 19. századot megelőzően a városépítészet elsődleges szempontja volt. Döntő szerepet kapott a város telepítésében, a városszerkezet kialakulásában, az egyes épületek építészeti megoldásában. A hagyományosan épített védelmi rendszerek szerepüket vesztették és a 18. század közepétől egyre inkább a városfejlődés gátjává váltak. A 18. század végétől, a 19. század elejétől már nem beszélhetünk a védelmi rendszer meghatározó szerepéről. A településen belül azonban jelentős területeket foglaltak el a katonaságot kiszolgáló és ellátó ingatlanok. Részben a helyigényes gyakorlóterek (lőterek), részben a nagyszámú katonai intézmény1

(laktanyák, raktárak, istállók, kórházak és egyéb szociális intézmények, iskolák, stb.). Különleges gondot jelentettek a robbanásveszélyes lőporraktárak, melyek környékét nem lehetett beépíteni. A 19. század folyamán és a 20. század első felében nem történt lényegi változás a városi katonai építkezések jellegében. Mit örökölt a 19. századi város? A középkorban az ország székvárosát, Budát (pontosabban a budai várat és külvárosainak egy részét) és a túlparton fekvő Pestet várfalrendszer vette körül. A török korban tovább épített erődítményrendszerben alapvető változás Buda felszabadulása (1686) után sem történt. A 17. század végén és a 18. század folyamán több helyen megerősítették, azonban megőrizte középkori, illetve török kori szerkezetét. A polgári város és a várpalota közötti falat csak a 18. század második felében bontották el a palotaépítkezések miatt. A várfalak megbontásában az első jelentős lépés II. József nevéhez fűződik. A Vártól délnyugatra fekvő városrész (Tabán) irányába áttörte a falat, közvetlen kapcsolatot biztosítva a Tabánnal. í Amikor a katonai létesítményekről beszélünk, meg kell különböztetni a háborúban szerephez jutó védelmi rendszert (várfal, városfal bástyákkal) és a békeidőben is funkcionáló intézményeket, melyek az állandóan vagy ideiglenesen ott állomásozó katonaságot szolgálják ki.