Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Gábor Eszter: Miként fogyott el a villanegyedből a zöld?

környékén fekvő telkek kedvezőtlen méreteik és alakjuk miatt az előírt távolságok betartása mellett célszerűen be nem építhetők és erre való tekintettel az elhelyezést illetőleg némi eltérés már eddig is engedélyeztetett".40 A fenti határozatban 1900-ban, azaz hat évvel az Építésügyi Szabályzat megjelenése után, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyértelműen kijelentette, hogy a szabályzat beépítésre vonatkozó előírása az Andrássy úti villanegyed mellékutcáira vonatkozóan betarthatatlan, tehát érvénytelen. A beismerés természetesen csak korlátozottan volt publikus; a szabályzatot nem módosították, megengedték az eltéréseket, de minden esetet kivételnek tekintettek. Az építésügyi előírásoktól való eltérés engedélyezését kérő beadványok mellett, bár sokkal kisebb számban, találhatók azok betartatását kérő, netán számonkérő beadványok is. 1889-ben a Délibáb utcai háztulajdonosok és lakók nevében nyolc aláírással ellátott levelet intéztek a Fővárosi Tanácshoz, amelyben az Epreskert utca-Délibáb utca sarki izraelita fiúárvaház megnagyobbítása ellen tiltakoztak. Attól tartottak, hogy a tervezett építkezés a „villákkal telt üde délibáb utczát nyaralóhelyszerű jellegéből egészen kivetkőzteti, ... városunk - e szép részét teljesen elékteleníti".41 Erre az építkezésre sem akkor, sem később nem került sor. 1898-ban gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszterrel az élen húsz Lendvay utcai és környéki háztulajdonos és lakó intézett figyelmeztető beadványt a Fővárosi Tanácshoz. Előadták, hogy ők, akik a Bajza utca, Szondy utca és Aréna út által határolt villanegyed háztulajdonosai és lakói, abban a hitben vették házaikat és bérelték ki lakásaikat, hogy a „Tanács a villanegyed jellegét szigorúan fenntartani fogja", úgy tudták, hogy az „építészeti szabályok értelmében környékünkön, illetve szomszédságunkban nem emelhetők oly épületek, amelyek a negyed jellegét lerontani alkalmasak". Ám csalatkozniuk kellett, az „Epreskert utca 13. szám alatt ugyanis oly épület emeltetett, mely arányival szomszédjait úgyszólván agyonüti, mely a kilátást s levegőközlekedést azok elől elzárja". Pedig, írták: „Fővárosunk balparti része úgyis oly szegény kertek és villákban, hogy nemcsak égetően szükséges a most fennálló kis területeket megvédeni azok ellen, kik ott építési spekulatioból nagy bérházakat akarnak emelni, hanem szükséges lehetőleg a villa-területeket nagyobbítani és szaporítani." „Azért - zárul a beadvány - idejekorán kívánjuk a hatóságok figyelmét felhívni ezen körülményre, hogy nyoma legyen annak, hogy tiltakozó szavunkat idejekorán hangoztattuk és felkérjük a tekintetes fővárosi Tanácsot a kör-40 BFL IV.1407.b 37.850/1900.; uo. 42.982/1900. és benne FKT 2947/1900. 41 BFL IV. 1407.b. 12.116/1889-111. Az izraelita hitközség 1899-ben a Városligeti fasor 25-27 sz. alatt építtetett új fiúárvaházat.