Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Gábor Eszter: Miként fogyott el a villanegyedből a zöld?
nyék és evvel együtt a főváros érdekeit erélyesen megvédeni, nehogy ismét megtörtént tényekkel és hibákkal álljunk szemben."42 A Nicholson-féle kétemeletes bérház ott emelkedik, talán éktelenkedik a villák között, noha Csáky Albin és társai pontosan érzékelték, hogy a villanegyedben megjelent az azt fokozatosan „felfaló" daganat, az előírásoknak betű szerint sokszor megfelelő, de érdemileg azoknak ellentmondó kétemeletes bérházak sora. A századfordulót követő évekből származó iratanyagban egyre gyakrabban tűnik fel az épület elhelyezésére vonatkozó előírásokat be nem tartó tervek elleni mérnöki hivatali, tanácsi kifogás, de nem találni példát rá, hogy a végső döntés ne az építtető érdekének adna elsőséget. A hatóság képviselői látszólag beletörődtek, hogy az eredetileg meghatározott előírásoknak már nem tudnak érvényt szerezni. 1907-től új szempontként a telkek beépíthetőségének százalékos korlátozása jelenik meg az építési engedélyezési iratokban. 1907-ben a dr. Kovács Ernő számára a Délibáb utca 10.-Munkácsy utca 4. számú saroktelekre tervezett kétemeletes villa engedélyezési iratában tűnik fel először, hogy a mérnöki hivatal véleménye nem javasolja az engedély megadását, mert a tervezett építkezés megvalósulása esetén a telek 49%-a lenne beépítve, holott a teleknek csak 30%-a építhető be.43 Dr. Kovács fellebbezésében első helyen arra hivatkozott, hogy a 30%-os beépíthetőséget előíró passzus nem szerepel a Közmunkatanács által 1899-ben kiadott és érvényben lévő szabályzatában, a környező terület sem ez alapján épült be. Végül, álláspontját alátámasztó érvként, tömören összefoglalta a Tanács korábbi hibás gyakorlatát: „Mind ez ideig a tek. Tanács még azt is figyelembe vette, hogy más megítélés alá esik egy 600 öles telek, mint egy 200-250 öles telek; és ehhez képest meg engedte mind ez ideig, hogy a kis telkeknek kihasználása még az előírt módon tul is lehető legyen. Oly annyira hogy a legutóbbi években épült nyaralóknál 5 méter helyett 2-2 Vi méter engedélyeztetett".44 Majd két oldalon sorolta és részletezte az általa ismert tizenkét közeli példát. 42 BFL IV.1407.D. 12.066/1898-III. A beadvánnyal azonos számot viselő előadói íven írottak szerint a mérnöki hivatal álláspontja szerint az Epreskert utca 13. számú ház az 1896. évi 22.240. sz. határozatban jóváhagyott tervek szerint lett felépítve, „és pedig akként, hogy az a nyaralószerű építkezésnek megfelel". Sem az íven, sem mellékelt FKT 4407/1898. sz. átiratban nem említik, hogy a hivatkozott építési engedély kiadásakor engedélyezték az előírásoktól eltérő kisebb előkertet, azaz az utcai telekhatártól mért kisebb távolságot. 43 BFL IV. 1407.b. 161.686/1907-111. 44 BFL IV. 1407.b. 178.777/1907-III.