Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Hidvégi Violetta: Az egyesített főváros építésügyi hatóságai
II. (Középítészeti), illetve a III. (Magcinépítési) ügyosztályon keresztül gyakorolta 191 l-es megszűnéséig. A Mérnöki Hivatal építési és építésrendőri szakosztálya véleményezte elsőként a beadványokat, és elvégezte a helyszíni szemléket. Nagy gondot fordítottak az épület baleset- és tűzbiztonságára. Megfelelő technológiai normákat írtak elő, melyekkel növelték ugyan az építtetők költségeit, de alkalmazkodtak a kor követelményeihez. Meghatározók voltak a közegészségügyi, higiéniai szempontok is (pl. WC-k alkalmazása, pince-helyiségek lakásként való használatának eltiltása stb.). A konkrét előírások mellett természetesen általános városszabályozási, elhelyezési és közlekedési elveket is érvényesített a hivatal. A Mérnöki Hivatal véleményét követően érkezett az akta a Törvényhatósági Bizottság Középítési Bizottmányának Hetes (Magánépítési) Albizottmányához, amely döntésének meghozatalában a hivatalhoz hasonló szempontokat érvényesített. Az így felszerelt ügyirat került az FKT elé, amely elsősorban az egész fővárost érintő városszabályozás és a telekpolitika magasabb érdekeit szem előtt tartva hozta meg döntéseit. Ilyen jogosítványokkal és áttekintéssel csak ez a szerv rendelkezett. Az engedélyezett építkezés használatbavételi engedélyét orvos-rendőri vizsgálat figyelembe vételével adták ki. A Középítési Bizottmány és a Tanács közötti véleménykülönbségek, valamint az építtetők panaszai esetén is az FKT volt a döntőbíró, a másodfokú hatóság. Ha a főváros méltánytalannak találta magára nézve az FKT döntését, harmadfokú hatóságként a belügyminiszternél kereshetett jogorvoslatot. Az első olvasatra kissé nehézkesnek tűnő ügymenet egyaránt védte az egységes főváros érdekeit a Fővárosi Közmunkák Tanácsán keresztül, a biztonsági szempontokat a város által megalkotott szabályozásoknak megfelelően a tanácsi ügyosztályok munkájában, valamint az építtető és az építész érdekeit. Irodalom HÍDVÉGI VIOLETTA: Kalauz az építészettörténeti kutatásokhoz. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei, 1984. Bp., 1985. 477—482. HORVÁTH J. ANDRÁS: AZ egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-cs években. In: Levéltári Szemle. 1996. 2. sz. PREISICH GÁBOR: Budapest városépítésének története. II. A kiegyezéstől a Tanácsköztársaságig. Budapest, 1964. SlKLÓSSY LÁSZLÓ: Hogyan épült Budapest? (1870-1930). Budapest, 1931.