Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Hidvégi Violetta: Az egyesített főváros építésügyi hatóságai

Hídvégi Violetta Az egyesített főváros építésügyi hatóságai A három különálló város a politikai és városszerkezeti igényeknek megfelelően 1873-ban alakult át Budapest néven egységes fővárossá. A városegyesítést az 1870. évi X. törvénycikkel életre hívott Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) készítette elő. Az állami és pest-budai küldöttekből kialakított hatóság 1870-től 1948-ig látta el feladatát. A Tanács egy elnökből és alelnökből, valamint 18 rendes tagból állt. A rendes tagok közül hatot Pest, hármat pedig Buda városa adott, míg kilenc tagot a minisztérium nevezett ki. Saját hatáskörében önálló, egyes kérdésekben egyenrangú volt a fővárosi törvényhatósággal, valamint felügyeleti szervként is működött. Feladatai közé tartozott az egész fővárosra, illetve egyes városrészekre kiterjedő szabályozási munkák előkészítése, összehangolása; a mérnöki felvételek elrendelése, pályázati programok kidolgozása, középítkezések felügyelete, a magánépítkezések vitás kérdéseiben pedig másodfokú hatóság szerepét töltötte be. Az FKT már 1870-ben Pest város Építési Bizottmányával egyeztetve ideiglenes építésügyi szabályzatot alakított ki. 1870 előtt csak Pest rendelkezett ilyen előírással, így a későbbiekben Budára és Óbudára nézve is a Pestre vonatkozó szabályozás lett a mértékadó. A korábbi szabályzat értelmében minden építkezésre engedélyt kellett kérni, mely a későbbiekben úgy módosult, hogy voltak olyan kisebb jellegű építkezések, melyekről az építtető csak írásbeli bejelentési kötelezettséggel tartozott. A rendelkezésben lefektetett épületszerkezeti és technológiai előírások elsősorban biztonsági célokat szolgáltak. Az FKT építési övezetekre osztotta a fővárost, melyek a beépítettség és az építészeti jelleg tekintetében tértek el egymástól. Elkülönítették a belső zártsorú, illetve a kertvárosi beépítést, valamint az ipari területeket. A hetvenkét paragrafusban rögzített szabályzat, melyet 1873-ban kétszázkét pontra kibővítettek, az építtető és az építő kötelezettségeit egyaránt magában foglalta. A biztonságra vonatkozó előírások, az épületszerkezeti- és anyagnormák meghatározásai adták az újonnan betoldott rendelkezések jelentős részét. Az ideiglenes szabályozást 1894-ben váltotta fel az első végleges építésügyi szabályzat a főváros köz-és magánépítkezéseire vonatkozóan (46. kép). A három város egyesítésével a főváros magán- és középítkezéseinek felügyeletét a Tanács alá tartozó hivatal; a Fővárosi Mérnöki Hivatal látta el. A három szakosztályból álló műszaki szerv hatósági feladatait a tanácsi