Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Az áramellátás Bécsben

összes alkalmazási lehetőség beható tanulmányozására". 1885 augusztusában a városházán üzembe helyeztek egy saját berendezést: 471 izzóval világították meg a községtanács üléstermét és a szekciók terme is elektromos világítást kapott Az említett bizottság azután síkraszállt egy villamos erőmű (centrale) létrehozásáért, amely városi pénzekből finanszírozva egymillió forintba került volna. Azonban a város döntéshozói ezt a javaslatot 1887-ben elutasították, mivel túl nagynak tartották a kockázatot, és ki akarta várni a további fejlődést. 1888-ban már 70 elektromos világítású objektum volt Bécsben, amelyeknél körülbelül 15 000 izzó, valamint körülbelül 250 ívlámpa volt használatban. Az utóbbiakat egyre inkább ipari világításra használták: egy ívlámpa 25 gázlángot tudott pótolni. Tíz évvel később az elektromosságnak a világítás területén kívül is megnőtt a jelentősége. A villamos motorok a kényelmet szolgálták, amint az egy 1898-as statisztikából kitűnik: a bécsi hálózatra csatlakozó 220 motor között 50 ventilátor, 26 felvonó, az óriáskerék két új motorja, 19 fogorvosi fúró és 15 szerszámgép volt. Ausztria első nyilvános áramszolgáltató vállalataként 1886-ban kezdte meg működését egy vízerőmű, amely Scheibbs városát látta el árammal. A következő évben kapta meg Salzburg az első villamos erőművet, amelyet a Siemens & Halske cég hozott létre. Bécsben először a vezetékek- a nagyvárosokban fokozott nehézségekbe ütköző - lefektetését kellett megoldani, mielőtt az első, szintén a Siemens & Halske cég által Bécs belvárosában épített villamos erőmű 1889-ben megkezdte az áramfejlesztést. A koncessziót, amely egy elektromos központi telep építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges volt, már 1885. október 24-én megkapta Franz Fischer mérnök, aki a következő évben átruházta a bécsi Siemens & Halske cégre. Bécs első villamos erőművi létesítményét csak hosszas tárgyalások után, 1889-ben sikerült üzembe helyezni. Az erőmű 1891-ben átszállt az „Allgemeine Österreichische Elektrizitäts-Gesellschaft-ra" (Altalános Osztrák Villamossági Társaság), amelyet az Angol-Osztrák Bank vezetésével alapítottak. Mivel a neubadi centrale a növekvő áramszükségleteket nem tudta sokáig kielégíteni, a társaság két évvel később létesített egy második egyenáramú erőművet Bécs lipótvárosi (Leopoldstadt) részében, amelynek 20 generátora 1,12 megawatt áramot tudott szolgáltatni. Az 1. és 2. kerületi centrálék mellett a társaság mellékállomásokkal is rendelkezett a 17. és 19. kerületben. Ezen kívül működött még az 1888-ban alapított „Wiener Elektrizitäts-Gesellschaft" (Bécsi Villamosmüvek), amelynek központi állomása Mariahilfben volt. Ez azonban nem jelentett konkurenciát, mivel a területi elhatárolásról megállapodtak. A „Wiener Elektrizitäts-Gesellschaft" az 5-7. kerületeket látta el árammal.