Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Az áramellátás Bécsben

Versenyhelyzet csak akkor keletkezett, amikor 1890-ben megjelent egy harmadik magántársaság, az „Internationale Elektrizitäts-Gesellschaft" (Nemzetközi Villamosművek). Székhelye a Reichsbrücke közelében volt, az Engerthstraße—Wehlistraße-Wachaustraße és Hillerstraße térségében. Bécs városa és e három társaság között szerződések születtek az utcai kábelfektetés jogáról, amelyek részlegesen 1939-ig érvényben maradtak. így miként a gázellátás, eleinte az áramellátás is magánvállalkozások kezében volt. Konkrét alkalmat egy városi tulajdonú villamos erőmű létrehozására a közúti vasút villamosításáról és városi tulajdonba vételéről szóló döntés meghozatala nyújtott. A gázellátástól eltérően, az áramfejlesztés községesítéskor még kevéssé volt kifejlődve, mivel a három magánvállalkozás csak az 1880-as évek végén, az 1890-es évek elején kezdte meg az áramtermelést és -elosztást. Amellett hogy a villamosvasút üzemeltetésénél ne legyen függő helyzetben a magán villamosmüvektől, a város kezdettől fogva nyereséget is remélt a világítási és meghajtási célú elektromos energia előállításából, illetve értékesítéséből. Ezt a várakozást igazolni látszott a magánvállalkozások erőteljes expanziója fennállásuk rövid ideje alatt. 1896-tól 1901-ig az ötszörösére emelkedett az áramfogyasztás (8978 millió kWh-ról 45 245 millió kWh-ra). így tehát az áramellátás nagy nyereség reményével kecsegtetett. 40. kép. A bécsi városi villamos erőmű Kortz 254.