Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Gázgyárak és villanytelepek Budapesten

Vadas Ferenc Gázgyárak és villanytelepek Budapesten Az urbanizáció előrehaladását vagy lemaradását leginkább a közművek fejlettségén, kiterjedésén és műszaki színvonalán lehet lemérni. A vízvezeték és a csatornázás, a közvilágítás és az útburkolás a városfejlődés kevéssé látványos, de a legfontosabbak közé tartozó tényezője; állapotuk közvetlenül befolyásolja a lakosság egészének mindennapi életét, a gazdaság működését és a közegészségügyet. A prekapitalista időszakban részben egyáltalán nem, részben csak kezdeményként létező közmüvek kifejlesztése, modern eszközeinek elterjesztése és infrastruktúrájának kiépítése a modernizáció egyik legfontosabb feladata volt a 19. század folyamán. E feladatok megoldásának kétféle módja lehetett: vagy maga a város végzi el, vagy magánvállalkozásra bízza, és csak hatósági felügyeletet gyakorol. A vízvezetéki hálózat, a közcsatorna és a burkolás mindvégig municipiális feladat volt, a gáz- és az elektromos hálózat kiépítését és üzemeltetését viszont magánvállalatokra bízták a 19. században. Valószínűleg az új és bonyolult technológia bevezetésével járó kockázat és a jelentős tőkebefektetési szükséglet a magyarázata annak, hogy a városvezetés (nemcsak itt, máshol is) ódzkodott attól, hogy maga végezzen ilyen beruházásokat. A 20. század elején azután, a községesítési politika jegyében a város megváltotta ezeket a vállalatokat, és a szükséges új telepeket is maga építette ki az I. világháború előtt. A gázszolgáltatás kezdetei. Az első gázgyár Közvilágítás a 18. század vége óta létezett a magyar fővárosban, olaj-, majd petróleumlámpákkal. Noha már a 19. század elején voltak próbálkozások a gázzal való világítással, csak a század közepén kezdeményezték a bevezetését. Pest város hatósága 1846-ban és 1850-ben eredménytelen tárgyalásokat folytatott különféle befektetői csoportokkal, majd 1854 végén a tanács pályázatot írt ki a gázvilágítás megvalósítására. A pályázat nyertesei létrehozták az Altalános Osztrák Légszesztársulatot, trieszti székhellyel. A város 1855-ben kötött szerződést a társasággal, eredetileg 25 évre, amit később kétszer is meghosszabbítottak.