Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Vadas Ferenc: Gázgyárak és villanytelepek Budapesten
1856-ban a társaság megépítette első gyárát a város belső területének határán, a Józsefvárosban, az , ún. városárok mellett, a Lóvásártér beépítetlen keleti oldalán. A Pollack Ágoston építőmester által tervezett és kivitelezett épületegyüttes magja a kemenceház volt, ahol a világítógáz előállítása történt. Ennek egyik oldalán álltak az alapanyag, a kőszén tárolására szolgáló fészerek, a másik oldalra a végtermék tárolására szolgáló gáztartók kerültek. Gáztartályból az első ütemben kettő épült, egyenként 100.000 köbláb befogadó képességgel. A telep város felőli oldalára a villaszerű igazgatósági épület és két melléképülete került (ma már csak ezek vannak meg az első építési periódusból), ezeken kívül néhány további melléképület, illetve toldalék készült a kiegészítő funkciók számára. A gázszolgáltatás 1856. december 23-án indult meg; ebben az időben még kizárólag a világítást szolgálta. A gyár elkészülte után az építtető társulat olyan nagy lendülettel fogott a légszeszhálózat kiépítéséhez, hogy a gázlámpák mennyisége (a város lélekszámához képest) már egy évvel az üzembe helyezés után nagyobb volt Pesten, mint Bécsben, a termelés a második üzletévben megduplázódott. Először a Belvárosban (és az oda vezető útvonal mentén), majd a pesti külső városrészekben építették ki a csővezetéket, 1862-ben pedig a Lánchídra szerelve Budára is átvezették. A gyár bővítése már a fennállás harmadik évében szükségessé vált: megépült a harmadik gáztároló és kibővítették a gyár területét. A gázfogyasztás növekedése az első két év után erősen lelassult, s csak nyolc év alatt emelkedett annyit, mint 1857/58-ban egy év alatt. Ezen a területen is a kiegyezés hozott változást. A gázszolgáltatás fejlődése. A fiókgázgyárak 1867- től az 1873-as gazdasági válságig tartott a második nagy fellendülési szakasz a termelés és a fogyasztás növekedésében. Ekkorra már üzembe helyezték a társulat második üzemét, az első ún. fiókgázgyárat Budán. 1865- ben szerződött a vállalat az ekkor még különálló budai hatósággal, és 1866- ra épült fel a gyár a mai Margit körúton. Lényegesen kisebb volt a pestinél, de így is rendelkezett az összes technológiai fázis elvégzéséhez szükséges valamennyi berendezéssel (kemenceház, gáztartók, szénraktárak, gáztisztítók stb.). A kiegyezés évében ugrásszerűen megnőtt fogyasztás kielégítésére 1868- 69-ben nagyszabású építkezéseket folytattak a józsefvárosi törzsgyárban. Megépült a negyedik (a többinél kisebb) és az ötödik (az addigiaknál nagyobb) gáztároló, megtoldották és újabb bővítményekkel látták el a kemenceházat, új melléképületeket emeltek, majd 1873-ban újraépítették a három régi gáztartót. Ezzel jórészt befejeződött az eredeti gyártelek beépítése, a későbbiekben itt már csak kisebb bővítésekre (pl. emeletráépíté-