Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Eva Offenthaler: Bécs pályaudvarai
igény négy vágány lefedésére. Ekkortól kezdve az összes bécsi pályaudvarnál nagy vasszerkezetekkel oldották meg a vágányberendezések lefedését a pályaudvarok területén. Bécs gazdasági fejlődésére nézve az új közlekedési eszköz, a gőzvasút meghatározó jelentőséggel bírt. A vasútépítés 1830-as évekbeli kezdete jelentette Bécs térségében az ipari forradalom hajnalát. A gépgyártás szükséges volta vezetett a gyáripar kiépítéséhez. 1836-ban megkezdték a Ferdinánd Császár Északi Vasút műhelyeinek felállítását. Itt készült el 1840-ben az első Ausztriában épített mozdony. A Bécs-győri (Bécs-gloggnitzi) Vasút ugyanebben az évben használatba vett, gőzgéppel működő gépgyára, amelyet John Haswell angol mérnök irányítása alatt a nagyipari munkamegosztáson alapuló legkorszerűbb szervezési tudománynak megfelelően terveztek és rendeztek be, az egész Monarchia mozdony és vagongyártása számára példaértékűvé vált. Erzsébet Császárné (Nyugati) Vasút Az osztrák vasúthálózat mai főére létrehozása idején jóval csekélyebb helyiértékkel bírt, mivel nem jelentős szénlelőhely vagy fontos tengeri kikötő felé biztosított összeköttetést. Az 1858-ban Linzig, majd 1860-ban Salzburgig megnyitott vasút főként a nyugat és dél felé irányuló forgalmat bonyolította, és ezáltal kitöltötte a még meglévő rést: északkal, kelettel és déllel ugyanis már az 1848-at megelőző időszaktól kezdve vasútvonalak kötötték össze Bécset. A Westbahnhof az egyetlen a hét bécsi pályaudvar közül, amely a neoabszolutizmus idejéből származik. 1859-ben fejezték be Patzelt építész irányítása alatt, később azonban a belsejét részlegesen átépíttették. A tervek készítői Moritz Löhr (akinek lehetősége nyílt az észak-amerikai vasutak építési gyakorlatának tanulmányozására is, amikor Ghega-t kísérte oda), Bayer és Thienemann. A komplexum egy irodaépületből (amely a főperon előtt volt), valamint az érkező és induló forgalom számára épített két oldalépületből állt. Az indulási oldalt reprezentatívabban képezték ki. A váróterem 164 m hosszú, 27,5 m széles, és vasszerkezetű tető fedte. Csak négy vágánya és két 5,1 m széles főperonja volt. Az érkezési oldal főperonjához később hozzáillesztettek egy 135 m hosszú, 7,8 m széles fedett peront. Az indulási traktusnak volt egy 446 m2 nagyságú, 10,3 m magas előcsarnoka, benne Erzsébet császárné szobra állt, amelyet Hanns Gasser készített carrarai márványból. Az előcsarnokba vezető főkapu fölött Johann Meixner allegorikus homokkő szobrait helyezték el. Az érkezési traktusban egy 308 m2 nagyságú előcsarnok, a poggyászfeladó, várótermek és hivatali helyiségek kaptak helyet. A főépületben helyezték el többek között a felséges udvar várótermeit.
