Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Eva Offenthaler: Bécs pályaudvarai
Bécs belső részén átvezető szakaszaival a vasút gyorsan növekvő városrészek között helyezkedett el. Ha valamikor nagyvonalúan tervezték is meg a létesítményt, a növekvő forgalomnak nem tudott megfelelni. Mivel a csarnok a maga szerény méreteivel az igényeket már nem tudta kielégíteni, létrehoztak egy külső peront, a pályaudvar kibővítésére azonban nem volt lehetőség. Ellenben a városon belül elhelyezkedő másik két állomást, Penzinget és I Iütteldorfot, jelentős mértékben lehetett nagyobbítani. A forgalom még az évszázad vége előtt elérte a napi 100 000 utast, ami csúcsforgalom esetén 18 óra alatt 140 kimenő és ugyanannyi érkező vonatnak felelt meg. A Westbahnhof a második világháború bombázásai során olyan erősen megrongálódott, hogy a háború után le kellett bontani. A pótlására létesített új építményt 1951-ben helyezték üzembe. Ferdinánd Császár Északi Vasút Ausztria legrégebbi gőzvontatású vasútjaként a Ferdinánd Császár Északi Vasút 1838-ban megkezdte menetrendszerű járatát a Bécs-Wagram közötti első szakaszon. A vonal 1839-ben elkészült Brünnig, majd 1840-ben megindult a rendszeres teherforgalom. Gazdasági és politikai szempontból az északi vasút messze túlszárnyalta a többi vasútvonal jelentőségét, mégpedig főként azáltal, hogy az 1850-es évek közepétől kezdve Witkowitz és Mährisch-Ostrau (Ostrava) szénmezőivel való összeköttetése miatt szinte monopóliumszerű pozícióra tett szert Ausztria szénellátásában. Az északi vasút főpályaudvara Bécs második kerületében volt. Az első, Anton Jüngling tervei alapján 1839-ben elkészült fogadóépület igazi pálya-udvar volt - nem volt a szerelvényeket befogadó csarnoka, és az állomásépület udvarát egy 2,5 m magas fallal vették körül, ezen belül helyezkedtek cl az egyes épületek. Az akkori árvízviszonyokat figyelembe véve - a Duna szabályozása még nem történt meg - a pályaudvart az utca szintje felett 4,4 m magasságban építették. A magasan fekvő pályatesthez vezető szintkülönbséget az utasok (1., 2. és 3. osztály szerint elkülönítve) lépcsőkön küzdöttek le. A kétemeletes fogadóépület angol létesítmények tanulmányozása nyomán, klasszicista stílusban épült. Az eredeti helyén 1858-1865 között Theodor Hoffman építész új fogadóépületet épített egy váróteremmel, melyet Johann Herrmann tervezett. Ez igen markáns, mór és toszkán hatás jegyeit magán viselő épület volt, gazdag ornamentikával, amely a világ egyik legdíszesebb romantikus stílusú homlokzatával rendelkezett, és mindenképpen Bécs legdekoratívabb pályaudvarának számított - megfelelően annak a gazdasági jelentőségnek, amellyel az Északi Vasút a Monarchia számára bírt. Mivel a vágányberendezések csak kevés helyet hagytak, szükségessé vált a magasság növelése. így egy magas, háromemeletes létesítményjött létre ötemeletes saroképítményekkel és két saroktoronnyal. A
