Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Bécs pályaudvarai

Eva Offenthaler Bécs pályaudvarai A 19. század folyamán Bécs, mint fő- és székváros az osztrák vasúthálózat központjává vált. Az innen kiinduló vonalak folyamatosan behálózták az egész Monarchiát. A kezdetet az első osztrák földön létesített gőzvasút, a Franz Xaver Riepl által megtervezett és a Rotschild bankház által finanszírozott Ferdinánd Császár Északi Vasút (Kaiser-Ferdinands-Nordbahn) jelentette, amelynek Floridsdorf-Deutsch-Wagram közötti szakaszát 1837 novemberében nyitották meg, és amely a következő évben már a Dunán keresztül egészen a Pratersternig ért. 1838-ban kiépült az eleinte „Bécs-Győri" majd „Bécs-Gloggnitzi Vasútnak" nevezett Déli, illetve Keleti Vasút, amely 1841 -ben kezdte meg működését. A század második felében következett aztán a Nyugati-, az Északnyugati-, a Ferenc-József- és az Aspangvasút. A megfelelő vonalak létrehozásában problémát jelentett a pályaudvarok, illetve vasútvonalak egymás közti összekapcsolása. Ezt a hézagot töltötte be később a Stadtbahn és a Bécsi összekötővasút, valamint a Donauufer-Donauländebahn 45 km hosszú körvonala, és a Stadtbahn elővárosi vonala. A város első jelentős pályaudvarainak megépítése néhány évtizeden belül megtörtént. A három első fejpályaudvart már 1848 előtt megépítették. A nagy pályaudvar-építések kevéssel az 1873-as gazdasági válság előtt lezárultak Bécsben. Ettől kezdve összesen hét, a belőlük kiinduló vasútvonalak után elnevezett pályaudvar bonyolította le a vasúti forgalmat (52. kép). Építészeti szempontból avasúti építkezések legnagyobb részét is a 19. század második felének uralkodó stílusa, a historizmus határozta meg. A városon belül, az inkább szerénynek mondható kezdetek után, a reprezentáció szempontja is egyre inkább érvényre jutott a fogadóépületek kialakításánál. Az első, díszépületnek is szánt bécsi pályaudvar a Kaiserin-Elisabeth-(West)-Bahnhof (Erzsébet Császárné (Nyugati) pályaudvar) volt. A reprezentációs szándék leghatalmasabb, habár ma már inkább bohókásnak tűnő megnyilvánulása Bécsben a Ferdinánd Császár Északi Vasút fejpályaudvara. Azonban nem csupán az építészeti, hanem a technikai fejlődés is leolvasható az egyes pályaudvari épületekről. Amíg a korai bécsi pályaudvarok építésénél fát, vasat és üveget használtak, addig később lépésről lépésre áttértek a fából készített tetőszerkezetekről a tiszta vasszerkezetekre. Bécsben az új pályaudvari épületek közül elsőként az 1857-1859-ben létesült Westbahnhofnál merült fel