Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Budapest vasúti hálózata és pályaudvarai

megalakítás szélesebb középső és kisebb sarokpavilonokkal tagolt oldalsó épületszárnyakkal, a főhomlokzaton toronypár határolja a párizsi Gare de l'Est hatását mutató középrészt. A terv sajátossága, hogy mivel a vasutat töltésen vezetnék idáig, a vonatok az épületnek nem a földszintjére, hanem az emeletére érkeznének. Mind a vonalvezetésben, mind a pályaudvar elhelyezésében a városhoz közeli megoldás lett volna a drágább. Mivel Pest és Buda hatóságai az összekötő vasút belső vonalvezetését létkérdésnek tartották, az összköltséget sokalló kormányzat a személypályaudvar esetében választotta az olcsóbb megoldást, 1872-ben az országgyűlés ezt foglalta törvénybe. Még ebben az évben került a „csomag"-ba a Duna-parti teherpályaudvar létesítése, ami lehetővé tette, hogy a Józsefvárosi csak a személyforgalmat szolgálja, így a központi személypályaudvar ügye egy időre lekerült a napirendről, és a város infrastruktúrájának legégetőbb hiányait pótolni hivatott beruházás-sorozat utolsóként megvalósuló eleme lett. 24. kép. A lágymányosi Duna-szakasz a Gellért-hegyről, a szabályozáshoz épült töltéssel és az összekötő híddal. Klösz György felvétele. BFL XI. 916. 6/257.