Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Budapest vasúti hálózata és pályaudvarai

(félköríves stílusban). Közülük a felvételi épület volt a legfontosabb. Főtömegét a nagy fesztávú, vonóvasakkal erősített faszerkezettel fedett vonatfogadó csarnok tömbje alkotta, benne a főváros akkori legnagyobb belső terével. Ehhez kétoldalt alacsonyabb szárnyak csatlakoztak szimmetrikusan, melyekben funkcionálisan elkülönült az indulási és az érkezési oldal, azokon belül a különböző utazási osztályok terei. A homlokzatokat övpárkány osztotta két szintre, a hosszoldalt pilaszterek szakaszolták. Mindegyik szakaszt szélesebb földszinti, és keskenyebb emeleti félköríves nyílások tagolták egyenletes sűrűséggel. A rövidebb oldalon ugyanez a tagolás jelent meg oromfalas lezárással. A toldalékszerűen csatlakozó, alárendelt megjelenésű földszintes oldalszárnyak közepét portikusz, sarkait rizalitok hangsúlyozták. Hatalmas tömegével, minimális tagolásával az épület monumentális hatást keltett, ez volt a modern épülettípusok első városképi jelentőségű példája Pesten. A hasonló stílusú melléképületek közül a ma már ugyancsak nem álló műhelyépület volt a legnagyobb és építészetileg is a legjelentősebb (51. kép). A pályaudvar a pest-váci vonallal együtt nyílt meg 1846. július 15-én. Az építtető társaság nem sokáig állt fenn, 1849-ben csődbe ment. A Magyar Középponti Vasutat az állam vette át, s vonalát eltérő irányban, Szeged, illetve a Bánság felé folytatta. Neve ezért lett Délkeleti Államvasút. Az államvasúti rendszer 1854-ben csődbe jutott Ausztriában, ekkor ezt a vonalat is privatizálták, mégpedig összevonva az északi államvasúttal, olyan hálózatként, mely Bécsből Prágán át a német határig, illetve Pesten keresztül az Aldunáig átlósan szelte át a Habsburg Birodalmat, összekötve három fő városát. A működtetésére 1855-ben főleg francia tőkével alakult magántársaság a Cs. kir. Szabadalmazott Osztrák Államvasúttársaság nevet viselte (röviden Államvasúttársaság, illetve ÁVT). A pályaudvar forgalma az 1850-es években jelentősen megnőtt, főleg az áruforgalom miatt. Ekkor lett Pest a terménykereskedelem országos központja, ez lett gazdaságának húzóágazata. A Duna-parti teherpályaudvar megépültéig nagyrészt itt zajlott a terményforgalom, a pályaudvar teherpályaudvarként legalább olyan fontos volt, mint személypályaudvarként. A budai pályaudvar 1861-ben új pályaudvar épült, ezúttal Budán. Az építtető magántársaság a Cs. kir. Szabadalmazott Déli Állami és Lombard-velencei Középolaszországi Vasúttársaság 1858-ban jött létre (1866-tól Cs. kir. Szab. Déli Vasúttársaság, röviden Déli Vasút néven), a birodalom itáliai, karintiai és délnyugat-magyarországi vonalainak üzemeltetésére, illetve építésére. Dunántúli vonalát 1860-ban kezdték építeni, és a következő évben érte el a magyar fővárost. Pályaudvara a Várhegy mögött, a Vérmezőn épült, fa-