Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Vadas Ferenc: Budapest vasúti hálózata és pályaudvarai
szerkezetű vonatfogadó csarnokkal, mely egészen a második világháború végéig fennállt. A Duna magyarországi szakaszán ekkor még nem volt vasúti híd, a Pestre, illetve Budára befutó vonalak között nem volt kapcsolat. Az egyik pályaudvarról a másikra tengelyen kellett átvinni az árut, a Lánchídon és a Várhegy alagútján át. Ez nagy nehézséget okozott a kereskedelemben. Gyakran tovább tartott, mint az út többi része együttvéve. Még az is előfordult, hogy Pestről Budára Bécsen át szállítottak árut, mert úgy volt gyorsabb! Nem csoda, hogy a Duna két partján elkülönülten létező vasútvonalak összekapcsolása az 1860-as évekre az ország egyik legégetőbb közlekedési problémájává vált. Megoldását először magánvállalkozásként képzelték el. Maygráber Ágoston 1865-ben kezdeményezte a pesti és a budai indóház közötti vasúti kapcsolat létesítését, mégpedig a legrövidebb úton, a Margit-szigettől délre építendő (egynyílású!) híddal. Elképzelésének figyelemre méltó eleme, hogy az összekötő vasútat már ekkor folyóparti dokkokkal és közraktárakkal szoros kapcsolatban tervezte. A vízi út és a vasút közti kontaktus megteremtése ettől kezdve a program másik fő célja volt. A megvalósulásra már merőben új politikai körülmények között került sor. A Magyar Államvasutak első pályaudvara Az 1867-es kiegyezés értelmében (ismét) létrejött a külön magyar kormány és közlekedési szakminisztérium (1889-ig Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, azután a közlekedési ügyek a Kereskedelmi Minisztériumhoz tartoztak). Ekkor kezdődött a magyarországi vasútépítés legintenzívebb szakasza, mely az 1873-ban kezdődő gazdasági válság miatt 1875-1881-ben megakadt, de utána folytatódott. Ennek a fellendülésnek a részeként épült meg a Pestről északkeletre (Gödöllőre, Hatvanba, majd Salgótarjánba) vezető vonal, a Magyar Északi Vasút. Kicsi és szerény pályaudvara a város keleti részén, a Józsefvárosban épült, amelyről a nevét kapta. Az 1867-ben megnyílt Józsefvárosi pályaudvar indóháza a legrégebbi ma is meglévő felvételi épület Budapesten. E vonal és pályaudvara azáltal tett szert különleges jelentőségre, hogy az építtető társaságot \ 868-ban megvásárolta a magyar állam, s ez lett az 1869-től Magyar királyi Államvasutak (MÁV) nevet viselő, a magyarországi vasúthálózatot a jelenben is működtető vállalat első vonala és indóháza. A vonal keresztezte az Államvasúttársaságét; a kettőt összekapcsolták, megteremtve a vasúti összeköttetést a királyi kastélya miatt fontos Gödöllővel. A MÁV továbbépítette a vonalat északkelet, illetve észak felé, ugyanakkor Horvátországban megépítette a Károlyváros-Fiume szakaszt, létrehozva az évtizedek óta áhított csatlakozást a tengeri kikötőhöz. Ez még égetőbbé tette a Budát és Pestet összekötő vasút megépítését.