Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Frisnyák Zsuzsa: A városi közlekedés eszközei Budapesten
Miért szalutál a rendőr, ha egy kaszinói urat lát az autóban, még akkor is, ha szinte legázolják?6 Gyalogosok, bérkocsisok, fogaton utazók kiabálnak válogatott gorombaságokat az autóban ülőknek, suhancok dobálják meg kővel a drága és kényes járműveket. Minden panaszkodás ellenére a városlakók térhasználatában egyre nagyobb mértékben - bár a gyaloglással természetesen össze nem vethető mértékben - jelen van a közforgalmú járművek igénybevétele. Az egy lakosra eső éves utazások száma kisebb-nagyobb visszaeséssel, de emelkedik. 1974-ben évente 37, 1914-ben már 264 utazás esik egy városlakóra. (4. ábra) A két, országos kiállítást megrendező év (1885, 1896) kiemelkedő forgalomnövekedést eredményez. Érdekes módon a kiállítások bezárását követő évben viszont a forgalom, ill. az egy lakosa eső éves utazások száma a növekedésnél jóval erősebben esik vissza. Mintha nemcsak a kiállítás-látogató idegenek utaztak volna haza, hanem a helyben lakók is jobban takarékoskodnának az útiköltségekkel. Az egy lakosra eső utazások száma azonban nemcsak a járműhasználat növekedésének ütemére, hanem a gyaloglás elterjedtségére, városon belüli mindennapiságára is rávilágít. A tömegközlekedési járműveket a korszakban nem használják a napi munkába járásra. A havi járműhasználat 1874-től számított 16 év múlva (1890) éri el az 5 utazás/hónap/fő értéket. Ez az érték újabb 14 év alatt, 1904-ben duplázódik meg (10 utazás/hónap/fő). A járműhasználat növekedésének üteme ettől kezdve érezhetően felgyorsul, a havi utazásszám újabb kétszeres növekedésére (20 utazás/hónap/fő) már csak hét évet (1911) kell várni. Budapestnek, Magyarország egyetlen nagyvárosának példája ösztönzőleg hat a vidéki városok fejlődésére is. A város térbeli szerkezete követendő minta (Szeged), iparnegyedeinek sürgő-forgó látványa, nyüzsgő utcái jóleső érzéssel töltik cl a honpolgárokat. A városlakók fogékonyak (anyagi erő, fantázia) a nemzeti büszkeséget felkeltő létesítményeikre. Már a legelső nagy beruházásban, a Lánchíd megépítésében is tetten érhető ez a mozzanat. Széchenyi említi, tíz évvel ezelőtt még nem lehetett volna olyan hidat építeni, mint amilyet most készítenek. A Lánchíd szimbolikus, önmagán túlmutató jelentőségével a többi nagy fővárosi alkotás természetesen nem tudta felvenni a versenyt, de valamennyiben ott tükröződik a város ön-6 A vadonatúj technikai eszköz és az azt használó ember mentalitása, viselkedése közötti különbségre Ady mutat rá egy tárcájában. „Nem döbbentek meg önök már, ha feudális büszke mágnást automobilban látlak? Nem jutott eszükbe: íme ez a lény a középkorban él vágyával, akaratával, egész kis primitív lényével, s a modern emberi haladás legújabb mozgó gépébe bele mer ülni. Ez vagyunk mi. Postánk, vasutunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsőség, veszettül kimívelt." ADY ENDRE: Jókai szobra. In: Budapesti Napló, 1905. február 26.
