Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés

technikusok elkötelezettsége szűkebb szakterületük továbbfejlesztésére ugyancsak számos egyesületalapításban nyilvánult meg. Tisztán tudomá­nyos céloknak szentelte magát az Elektrotechnikai Egyesület (1883), a Gé­pészeti Egyesület (1888, később Általános Műszaki Egyesület) az Osztrák Kémikusok Egyesülete (1897), a Műszaki Anyagvizsgálatok Osztrák Egyesülete (1907). A mérnöki tudományok jelentős előrelépését, mint ilyet azonban a nyilvánosság alig érzékelte, mivel általában inkább a kivitelezési és nem a tudományos mozzanatokra figyeltek fel. Valójában, a neves építészek mű­ködése sem volt elválasztható ettől a gyakorlati oldaltól - tevékenységük éppúgy felölelte a Képzőművészeti Akadémián való oktatást, mint a gya­korlati tervezési munkát és az építési területen való ténykedést, ami csak megerősítette az általános szemléletet. így a Tudományos Akadémia körei­be való befogadtatásuk is csak akadozva következett be. Az első bécsi városi építészeti igazgatók (Stadtbaudirektor) pályafutá­sa (1835-től) nagyon világosan mutatja ezt az általános fejlődést. Kajetan Schiefer (1791-1864) kezdetben műszaki rajzoló volt az alsó-ausztriai Pol­gári Építési Igazgatóságnál, 1827-ben a császár díjmentesen építésszé ne­vezte ki, és Bécs városának szolgálatába lépett. Utódja, Rudolf Niermee (1810-1879) a gyakorlatban tanulta ki az építőmesterséget, és magántanul­mányok során szerezte meg az ismereteket ahhoz, hogy a politechnikum­ban általános vizsgát tehessen. Bécs városához egy kútpalléri álláson keresztül került. Hieronymus Arnberger (1823-1892) és Franz Berger (1841—1919) már elvégezték a politechnikumot. Berger, aki a Mérnök- és Építészegylet elnöki tisztét is betöltötte, végül a Műszaki Főiskola dísz­doktora is lett. A hivatal további betöltői már valamennyien főiskolát vé­geztek, amint az 1870-es évektől kezdve általában is jelentősen megnőtt a főiskolai végzettséggel rendelkező hivatalnokok száma a Bécsi Építészeti Hivatalnál. Bécs városa maga is fontos építtető volt, amelynek ily módon a Városi Építészeti Hivatalban kitűnő munkatársi gárda állt rendelkezésre, közülük néhányat a főiskola professzorává is kineveztek. Természetesen számos újítás kisebb mértékben jelentkezett a repre­zentatív és a lakásépítés, mint a infrastruktúra- és ipari építkezések eseté­ben, melyek azonban hasonló mértékben jelentek meg a városképben. Habár ezek az ipari emlékek a mai városképből gyakran már eltűntek, vagy a múlt tanúiként műemlékvédelem alatt álló, új hasznosítású objektumként állnak, mégis e létesítmények hatékonysági kritériumoknak megfelelő ki­alakítása volt az, ami az építészetben egy modern, funkció-orientált szem­léletmódhoz vezetett. Az építőipar fejlődését az új építőanyagok - mint például a vas - fel­használása lényegesen előbbre mozdította. Az osztrák vasfeldolgozás év­százados hagyományai ellenére az építőipar számára szükséges termékek eleinte külföldről érkeztek: öntöttvas Angliából, kovácsoltvas Svédország-

Next

/
Thumbnails
Contents