Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Bécs hídjai

tet betonalátéten nyugvó fakocka-burkolattal és vasból készült függőlemezekkel látták el. Kronprinz-Rudolf-Brücke A Kronprinz-Rudolf-Brücke a Nordbahnbrücke alatt vezetett át a Duna felett, és a Morvamező felé irányuló összeköttetést szolgálta. A Duna szabályozásának során 1872-1876 között a belügyminisztérium út- és vízépítési ügyosztályának megbízásából építették. A munkát Mathias Waniek Ritter von Domyslow irányította. A híd három részből állt: egy rakparti kőhídból a jobbparton (90,40 m hosszú), egy kőből épült ártéri hídból a balparton (432,60 m) és a vasból készült főhídból (341,2 m). A teljes hosszúság 1019,74 m, a pályaszélesség 7,58 m volt. A folyami- és az ártéri híd támasztékait pneumatikusan, vasból készült süllyesztőszekrényekkel a tömör, kék márgába alapozták, a három mederpillért hasonlóképp 14-15 méter mélységben. 1876. augusztus 21-én Rudolf főhercegről elnevezve nyitották meg a Reichsstraíknbrücke néven tervezett hidat. Különösen az elválasztó pillérek feletti négy, toronyszerű felépítménye volt szembetűnő. Az 1920-ban „Reichsbrücke"-nek átkeresztelt híd már az 1930-as években sem állta meg a helyét a forgalom mértékével szemben, ezért 1934-1937-től fokozatosan lebontották, és egy új, merevítőtartós lánchíddal helyettesítették. Túlélte a második világháborút, és a háború végén ez volt az egyetlen ép Duna-híd Linz és Bécs között. 1976. augusztus l-jén a Reichsbrücke beomlott, így új építménnyel kellett pótolni. 17. kép. Kornprinz-Rudolf-Brücke Kortz 279.