Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz
tárgyalásába belebocsátkoznánk -, hogy egy, a későbbiekben még nagy karriert befutó ideológia egyik első, s igen markáns megnyilatkozásával állunk itt szemben. Ennek az ideológiának az említett dzsentri-polgár ellentét volt az alapja, s később sok egyéb, itt ugyancsak nem elemezhető tényező következtében a „bűnös Budapest" koncepcióban teljesedett ki. A továbbiak során is utalunk még az ilyen jellegű ellenzéki megnyilatkozásokra, amelyeket egyébként - mint azt ugyancsak látni fogjuk - az 1906 március 16-i közgyűlésen azután Vázsonyi utasított vissza igen élesen és önérzetesen. A kormány megsemmisítő határozatának kibocsátása után azonnal megindultak a magyarázgatások és találgatások, még pedig két vonatkozásban is. Egyfelől arra a kérdésre kívántak választ kapni - nyilvánvaló módon elsősorban ellenzéki körökben -, hogy miért éppen Budapest határozatát semmisítette meg a kormány elsőként, másrészt pedig a főváros részéről a megsemmisítő határozattal szemben teendő lehetséges, illetve szükséges intézkedéseket, illetve ezek megtételének módozatait taglalták. Az első kérdésre többféle válasz is adódott; a nagy „rejtélyt" elsősorban pénzügyi okokkal igyekeztek magyarázni. így a Hazánk cikkírója a belügyminiszteri megsemmisítés tényét ismertetve többek között arra mutatott rá, hogy a fővárosban befolyt állami adójövedelmek egy napi átlaga - kb. 200 ezer korona - a többi törvényhatóság területén befolyt adójövedelem egy havi átlagának felelt meg, s véleménye szerint ez volt az, ami miatt a kormány mindenekelőtt a fővárossal szemben lépett fel, hiszen leginkább az ott befolyt adóösszegekre volt rászorulva. Ez viszont a kommentátor szerint azt is megmutatta, hogy a kormány mennyire,gyenge', s hogy nem tud tovább létezni „ha a kormányzathoz szükséges anyagi eszközök nem állnak rendelkezésére". S ebből arra is következtetett, hogy Fejérváryékat egyáltalán nem „a törvényesség szempontjai", hanem pusztán hatalmi szempontok vezették a törvényhatósági határozatok megsemmisítésénél. 46 A kormány eljárásának indítékait elemezve a többi napilap is rámutat az anyagi indokokra, így a Népszava, valamint a Pesti Hírlap arra hívták fel a figyelmet, hogy Budapest a legnagyobb részvénytársaságok székhelye, s hogy a részvénytársaságok minden bizonnyal legelsősorban hajlandók az állami adókat önként befizetni. 47 Ez viszont nagy összeget jelent, amit „a kormány nem akar... s talán nem is tud nélkülözni." 48 A lehetségesnek vélt indokok között azonban nem csak az anyagiak kerültek szóba. A Hazánk c. napilap egy másik cikkében például arról értekezett, hogy a kormány azért akart mindenekelőtt Budapest felett „diadalmaskodni", hogy ezzel a sikerrel morálisan gyengítse a vidéki törvényhatóságok ellenállását 49 , majd később arról írt, hogy a kormány azt remélte: fellépése a fővárossal szemben eredményes lehet, mivel a június 28-i határozatot véletlennek gondolta, s bízott abban, hogy „a kerületi törzsfőnökök, az érdekszövetkezetek segítségével" nyomást gyakorolhat a közgyűlés többségére a főváros ellenállási határozatának visszavonása érdekében. 50 További indokokra mutatott rá a Pesti Hírlap az 1905 július 21-i - már idézett - cikkében. Itt többek között arról is szó van, hogy a kormány „a maga bátorságát" akarta bizonyítani azzal, hogy legelőször a fővárossal szemben lépett fel; majd azt fejtegette: a tanács addigi magatartása is bátorította Fejérváryékat, hogy elsősorban a fővárossal tegyenek kísérletet céljaik keresztülvitelére. 51 Ezek az ellenzéki sajtóban megjelenő cikkek ugyanakkor állandóan hangoztatták azt is, hogy 46
