Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

a kormány fellépése hiábavaló: a főváros törvényhatósága kitart álláspontja mellett, s egyúttal hangsúlyozták a főváros felelősségét is az ellenállás sikeressége, illetve sikertelensége vonatkozásában. Ilyen értelemben nyilatkozott a kérdéssel kapcsolatban egyébként Beniczky Lajos Pest megyei alispán is, aki szerint a belügyminiszter rendelete csak kísérlet volt annak kipuhatolására: milyen hatást fog a megsemmisítéssel elérni. Beniczky véleménye szerint ugyanis ha a főváros erélyesen állást foglal a kormánnyal szemben, akkor az aligha fog további hasonló jellegű rendeleteket kiadni; attól függ tehát minden - mondotta a Pest megyei alispán -, hogy mit fog a főváros cselekedni.

52 A fővárosnak a megsemmisítő határozattal szemben lehetséges eljárása az 1872. évi 36 tc.-ben formailag rögzített volt; ennek alapján tájékoztatta olvasóit pl. a Budapesti Napló arról, hogy a belügyminiszter rendelete ellen a törvényhatóság első tisztviselője felterjesztést intézhet a miniszterhez, s hogy a rendeletben foglaltak csak annak megismétlése után lesznek majd kötelezőek a tisztviselőkre. Majd arról írt: feltételezhető, hogy a tanács rendkívüli közgyűlést fog összehívni, amely a belügyminiszter leiratát semmisnek fogja nyilvánítani.

53 Ezzel a véleménynyel szemben viszont Vázsonyi úgy nyilatkozott, hogy a belügyminiszter határozata egész terjedelmében semmis, és a rendkívüli közgyűlés összehívása szükségtelen. A polgármester és a tanács ugyanis egyszerűen félreértheti a leiratot, mert az „olyan téren akar felülvizsgálatot gyakorolni, amelyen felülvizsgálati joga nincsen".

54 Rendkívüli közgyűlést egyelőre valóban nem is hívtak össze; Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester azonban haladéktalanul tájékoztatta a Hévízen tartózkodó főpolgármestert a megsemmisítés megtörténtéről, mégpedig azzal, hogy a szóbanforgó rendeletet a maga részéről addig, amíg a közgyűlés a június 28-i határozat kifogásolt részét meg nem semmisíti, és attól eltérőleg nem rendelkezik, „kivihetetlennek" tartja, s erről az 1872. évi 36. tc. 74. §-ának d. pontja értelmében jelentését a főpolgármesterhez felterjeszti.

55 Rózsavölgyi ugyanakkor nyilatkozott a sajtónak is, és közölte, hogy miután a megsemmisítő rendelettel kapcsolatos jelentést a főpolgármesternek már elküldte, csupán annyi a teendője, hogy a tanácsot informálja a történtekről. Annak azonban - mondotta - a kérdéshez még hozzászólási joga sincs, a bejelentést egyszerűen csak tudomásul veheti; tekintettel arra, hogy a közgyűlésnek az adókra és újoncokra vonatkozó határozata mindaddig érvényben van, amíg azt maga a közgyűlés meg nem változtatja, vagy a kormány erőszakos úton hatályon kívül nem helyezi. A tanács - néhány tanácstag ettől eltérő, de természetesen a közgyűlési határozat érvényességéhez ragaszkodó álláspontja ellenére - majd a második leirathoz szólhat csak hozzá - fejezte be a nyilatkozatát Rózsavölgyi.

56 A főváros további lehetséges eljárásának taglalása most már a helyettes polgármester fenti jelentésének, illetve nyilatkozatának ismeretében folytatódott tovább. A törvényes előírások értelmében a főpolgármesternek kellett egy „indokolt felterjesztést" intéznie a belügyminiszterhez, ha a polgármester valamely kormányrendeletet végrehajthatatlannak minősített, s felterjesztéséhez a polgármester nyilatkozatát is csatolnia kellett. Ha a belügyminiszter ezek után is ragaszkodott volna rendeletének végrehajtásához, a polgármester pedig a maga részéről ismét vonakodott volna azt végrehajtani, akkor a főpolgármesternek intézkednie kellett a törvényhatósági bizottság közgyűlésének tíz napon belül való összehívásáról. Mindezek alapján a napilapok leszögezték: a továbbiakban a belügyminisztertől függ, hogy milyen gyorsan dől el 47