Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
1. Az 1905-1906. évi politikai válság előzményeiről. Budapest székesfőváros a válság előestéjén
a főváros területén való kétéves állandó helyben lakást, valamint írni-olvasni tudást is megkívántak. Az eltérés igen szembetűnő: országgyűlési választói joggal 1900-ban 49 618,1903-ban 57 221 fővárosi lakos rendelkezett. Mindehhez hozzájárult, hogy a választói joggal bíróknak a fővárosban is csak egy része élt rendszeresen ezzel a joggal. így pl. 1903-ban a községi választások alkalmával a 34 224 főből csak 19 285 fő járult az urnákhoz. Ez az összlakosságnak mindössze 2,5%-a volt. Ez pedig azt is jelentette, hogy a törvényhatósági bizottságnak a társadalmi bázisa igencsak szűk volt, és ez tevékenységét minden szempontból természetszerűen messzemenően befolyásolta. A főváros törvényhatósági bizottsága a tárgyalt időszakra a korábbi évtizedekhez viszonyítva jelentős átalakuláson ment keresztül. A régi városi patrícius elemet a századforduló idejére már majdnem teljesen kiszorították a kapitalista elemek, mindenekelőtt a nagytőkések és ezek érdekképviselői; a bizottság soraiban azonban nagy számban foglaltak helyet a közép- és kisburzsoázia és részben a kispolgárság képviselői is. A közép- és kisburzsoázia, s részben a kispolgárság képviselőinek egy jelentős hányada még szorsoan a nagyburzsoázia mögé zárkózott fel, egy másik - egyelőre még igen csekély - hányada azonban, mint több ízben is szó volt róla, már az önálló szervezkedés útjára lépett. A tárgyalt időszakban működő fővárosi törvényhatósági bizottság összetétele igen sematikusan felvázolva a következő: A tőke képviselőin belül a nagy- és középburzsoá elemet itt nem választottuk el egymástól. Ennek részben az az oka, hogy a rendelkezésünkre álló adatok egyelőre nem tesznek egyértelműen pontos elhatárolást lehetővé. Az azonban megállapítható, hogy a nagyburzsoázia tagjai közül aránylag keveset találunk személy szerint a törvényhatósági bizottság soraiban. Ez a réteg közvetve gyakorolta uralmát; s igen jellemző az, hogy akik mégis vállaltak bizottsági tagságot, azok is inkább háttérben maradtak, illetve a háttérből irányították a bizottság munkáját. A nagyburzsoázia személyesen bizottsági tagságot vállaló képviselői rendszerint a nagy pénzintézetek, illetve a főváros területén érdekelt egyes közszolgáltatási üzemek elnökei, vezérigazgatói, igazgatói közül kerültek ki, de volt közöttük természetesen önálló ipari, illetve kereskedelmi vállalkozó is. Képviselőik között viszont főleg ügyvédeket, esetleg más értelmiségieket találunk; ezek rendszerint tagjai valamely részvénytársaság igazgató tanácsának, felügyelőbizottságának vagy más szervének. Ipari tőke képviselői Kereskedelmi tőke képviselői Banktőke képviselői Háztulajdonos Egyéb (vendéglátóipar, szolgáltató ipar stb. képviselői) Értelmiségi Állami és magántisztviselő Kisiparos, kiskereskedő Ismeretlen 10,6% 10,2% 3,6% 6,9% 5,4% 41,8% 6,7% 3,6% 11,2% Összesen : 100,0% 15
