Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
1. Az 1905-1906. évi politikai válság előzményeiről. Budapest székesfőváros a válság előestéjén
A tőke képviselőinek egy másik - számszerűen igen jelentős - része az önálló középvállalatok tulajdonosai közül került ki; jónéhányuk azonban egyes bankok vagy más részvénytársaság jellegű vállalkozások irányításában is részt vesz. A tőkés elemek egy további jelentős csoportját a háztulajdonosok, illetve az egyéb kategóriába sorolt szálloda- és vendéglőtulajdonosok stb. alkotják. Mindezek az elemek természetesen a virilisták közé tartoztak, s rendszerint ilyen alapon kerültek a törvényhatósági bizottságba, néhányan azonban virilista voltuk ellenére választásos alapon lettek a bizottság tagjai. Az értelmiségi réteg képviselői - százalékarányukat tekintve - a legjelentősebb hányadát teszik ki a törvényhatósági bizottságnak. Egy részükről már volt szó mint a nagytőkés elemek közvetlen érdekképviselőiről; ugyanakkor találunk köztük olyanokat is, akik igen nagy jövedelmet biztosító gyógyszertárak, ügyvédi irodák, vagy más, hasonló jellegű „vállalkozások" tulajdonosai. Ez utóbbiak jórészt ugyancsak az 1200 legtöbb állami egyenes adót fizetők sorába tartoztak, s nagy a számuk a jövedelmük alapján ugyancsak a virilisták közé sorolt orvosoknak, egyetemi tanároknak és egyes magánvállalatok alkalmazásában álló - rendszerint a vállalat vezetésében is előkelő helyet elfoglaló - mérnököknek. Az orvosok, a gyógyszerészek, az egyetemi tanárok, valamint a magánalkalmazásban álló mérnököknek mintegy fele, az ügyvédeknek kb. 40%-a volt virilista. Ez természetszerűen azt jelenti, hogy az értelmiségi rétegből is elsősorban a legnagyobb jövedelemmel rendelkező, legvagyonosabb elemek kerültek a törvényhatósági bizottságba; illetve azt, hogy a „tőke képviselői" és az „értelmiségi" kategória képviselői az esetek egy jelentős részében egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen választhatók el egymástól. A legtöbb értelmiségi városatya az ügyvédek közül került ki. Számuk mintegy 80-ra tehető, ez a bizottság összlétszámának 18%-át teszi ki. Aránylag sok az orvos (23), az újságíró (11), az egyetemi tanár (11 ), a gyógyszerész (10), viszont a többi értelmiségi foglalkozás képviselőinek száma foglalkozási áganként elenyésző. Ez utóbbiak között közjegyzőket, bírákat, főleg polgári iskolai tanárokat és különböző felekezetekhez tartozó lelkészeket találunk. A tisztviselői rétegről részletesebben nem szólunk, annyi azonban feltétlenül megemlítendő, hogy a törvényhatósági bizottságban helyet foglaló állami tisztviselőknek is majdnem 50%-a a virilisták közé tartozott. Végül a kisiparos és kiskereskedő réteghez tartozó városatyákról anynyit, hogy - amint ez a táblázatból is kitűnik - ez utóbbiak elenyészően kevesek voltak. Feltételezhető ugyan, hogy a meg nem állapítható foglalkozású bizottsági tagok jó része ugyancsak a kisiparos és kiskereskedő réteghez sorolható, ez azonban a bizottság összetételének jellegén vajmi keveset változtat. A törvényhatósági bizottság tagjai különböző érdekcsoporthoz, illetve különböző politikai csoportosuláshoz tartoztak; pontosabban fogalmazva: a bizottságban különböző gazdasági, illetve politikai csoportok képviselői foglaltak helyet. A bizottság összetételének vizsgálatát a politikai tagozódás felvázolásával kezdjük, s ez után kíséreljük meg a gazdasági csoportok szerinti tagozódás ismertetését. Már itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a politikai és gazdasági csoportok „megfelelése" sajátos képet mutat: a - magyarországi viszonylatban - legnagyobb tőkeerőt képviselő, s egymással természetszerűen erősen összefonódó, de sajátos érdekeik miatt részben el is különülő gazdasági csoportoknak többé-kevésbé egységes politikai képviselete van a közgyűlésen, viszont a törvényhatósági bizottságon belüli politikai ellenzék egyes csoportjai gazdaságilag szorosan kapcsolódnak a legnagyobb tőke16
