Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

igazgatási bizottságát és a törvényhatóság egyéb bizottságait és választmányait felfüggeszthesse, a törvényhatósági közgyűlés összes jogait maga gyakorolhassa, s a szükséghez képest a közigazgatási bizottságot és a törvényhatóság egyéb bizottságait és választmányait megalakíthassa, a törvényhatóság tisztviselőivel és egyéb közegeivel közvetlenül rendelkezhessék, a nem engedelmeskedő tisztviselőket vizsgálat alá vonhassa, hivataluktól felfüggeszthesse vagy elmozdíthassa, s azokat másokkal véglegesen helyettesíthesse, és hogy általában mindent megtehessen, ami a törvények tekintélyének s a felelős kormány törvényes rendelkezéseinek érvényesítésére szükségesnek találand." A minisztérium részéről foganatosítandó intézkedéseket illetően pedig arra vonatkozóan kapott utasításokat a belügyminiszter, hogy egyrészt a királyi biztos javadalmazásához szükséges anyagi alapok előteremtéséről gondoskodjék, másrészt, hogy intézkedjék a királyi biztosi hivatal megszervezéséről, illetve a megfelelő számú fogalmazói, segéd- és kezelőszemélyzet kirendeléséről a királyi biztos mellé. Felhatalmazást kapott a belügyminiszter végül arra is, hogy általában minden olyan intézkedést megtehessen, amelyek a királyi biztos tevékenységét hathatósan elősegítik.

91 A fővároshoz intézett leiratában viszont a miniszterelnök csupán közölte a királyi biztos kinevezésének tényét, illetve megnevezte a királyi biztos személyét, s jelezte, hogy a vonatkozó királyi leiratot a biztos egy, kizárólag erre a célra, s általa összehívandó rendkívüli közgyűlésen fogja bemutatni és „felolvasás útján" közhírré tenni.

92 Rudnay királyi biztosi hatalmának jellege a többi királyi biztos hatalmától formailag nem tért el; a királyi biztosok a Fejérváry-kormány idején valamennyien megkapták mindazokat a jogokat, amelyeket Rudnay megkapott. Rudnaynak azonban kiemelkedő szerepe volt a királyi biztosok között,

93 s eljárása a többi királyi biztos számára mintegy eljárási utasításul szolgált.

94 Az ellenzék már csak emiatt is hevesen támadta Rudnayt, de támadta természetesen - mint említettük - magát a királyi biztosi intézményt is; a magyar alkotmányosság „sarkalatos tételeibe" ütközőnek, s a parlamentáris kormányzati szisztémával elvileg összeegyeztethetetlennek minősítette azt. Különösen is tiltakozott a királyi biztosok teljhatalma ellen, mondván, hogy senki nagyobb hatalmat annál, mint ami őt illeti meg, másra át nem ruházhat. Márpedig a király sem rendelkezik teljhatalommal - mondották -, hiszen a királyt is korlátozzák a törvények, különösen abban az értelemben, hogy a végrehajtó hatalmat kizárólag a parlamentnek felelős kormány útján gyakorolhatja. A királyi hatalom jellegéről röviden a befejezésben lesz szó, itt csak annyit erről a kérdésről, hogy az uralkodót a kiegyezési törvény értelmében abszolutisztikus felségjogok is megillették; az ellenzéknek az az állítása tehát, amely a királyi biztosok kinevezésének törvénytelenségét az uralkodó felségjogainak ún. alkotmányos korlátozottságával akarta bizonyítani, egyszerűsítő rabulisztika volt. Nem felelt meg a tényeknek az az állítás sem, amely a királyi biztosok kinevezését a parlamentáris kormányformával elvileg összeegyeztethetetlennek minősítette.

95 Formailag ugyanis a királyi biztos a végrehajtó hatalomnak olyan rendkívüli szerve, amely ideiglenes jelleggel lát el valamilyen speciális kormányzati feladatot. Ilyen jellegű megbízatásokról azonban parlamentáris kormányzat esetén is lehet szó; akkor, ha van törvényes alap erre, és ha a parlamentnek felelős kormány a királyi biztos kinevezéséért, valamint tetteiért felelősséget vállal. Királyi biztosi kinevezésekre egyébként a kiegyezés után is került sor, több ízben is; igaz, ezeket a kinevezéseket a parlament jóváhagyta, illetve a királyi biztosok hatáskörét tör95